Most mit csináljak? Hogy értessem meg oktatómmal, hogy a parelli nem hülyeség és, hogy ennek a lónak ez egy jó kezdet lenne?

Úgy szeretem amikor olyan emberek adnak tanácsot, akiknek fogalmuk sincsen semmiről :) (tisztelet a mindig jelen lévő kivételeknek)

Már bocsánat, de a lóval (vagy kutyával, macskával, hörcsöggel, bármilyen háziállattal) való játék mióta igényel különlegesen profi szintű tudást? Nem tudom, én képes vagyok mindenféle kutya-idomító könyv nélkül is játszani a kutyámmal, sőt, miután három éve együtt vagyunk, vettem egy könyvet is ÉS kipróbáltam a benne szereplő, tanító célzatú játékokat. Továbbra is sétáltunk, tanultuk az alap parancsokat, ÉS mellette játszottunk. Végül pedig sikerült elérnem, hogy póráz nélkül sétáljon mellettem, szánkót húzzon, üljön, feküdnöm, stb... és nem, nem rontottam el.

És aki mást képzel, hát azt most megdöbbentem, hogy a lóval való játék sem alapszik máson, és igen is, a földről való játékok, és a rendes angol lovaglás megfér egymás mellett. Nem kell neki trükköket tanítani, és abban is igaza van annak, aki mondja - több éves együttléttel, közöz munkával ugyanezt el lehet érni. De miért ne iktathatnánk be közbe egy kis játékot is?

Sajnálom, hogy ennyire elfajult a parelli-angol stílus közötti ellentét. ÉN IS lovagolok, nyereggel, kantárral, és szinte mindig van nálam pálca is, de alig használom. Mellette azonban tisztelem a Parellit, valamint az összes többi szabadidomítást, mert az ismerőseim között is rengeteg ezzel foglalkozó van (és nem kis tizenkét évesekre gondolok, mielőtt még valaki lehurrogna, hanem felnőtt emberekre), és fantasztikus eredményeket értek el vele.

Mert igen is, amíg nem tépjük a száját, nem ostorozzuk, nem éheztetjük, kínozzuk, szúrjuk szét az oldalát sarkantyúval, addig miért probléma, ha másra is képezzük a lovunkat?...