Miért lehet? Sose dicsér.

Ez elég nagy baj mert ugyan olyan fontos egy kritika mint egy dicsérés. Én biztos kudarcul élném meg. Szerintem tedd neki szóvá, vagy kérdezz rá mindig, hogy jól csináltad e.

Azért, mert ilyen a személyisége. Nincs sok köze a te teljesítményednek, amit mond, van, aki a dicséretet meg a kritikát a saját egója növelésére használja, nem arra hogy neked segítsen. (Attól, még hogy paraszt, lehet jó oktató!)

Attól, hogy paraszt, de jó oktató, még nem kell szeretni is - a jó oktató képes felsorolni valamennyi hibád, és nem is hallgatja el őket, elmondja, hogy közösen ki tudjátok javítani valamennyit, de azt sem hallgathatja el, ha valami jól sikerül, mert ideig-óráig lehet pozitív hatása az állandó negativitásának, válthat ki egyfajta bizonyítási vágyat, de egy bizonyos szinten túl már csak hátráltat, és mentális sérüléseket okozhat. Szólj neki, hogy Te ettől kevesebbnek érzed magad, mert úgy érzed, hogy egyáltalán nem tudsz semmit - ha valami megy, azt is nyugodtan mondja ki, mert így nincs sikerélményed. Ha nem beszélsz vele, magától nem fog változni, és ha most nem is érzed úgy, idővel ez rámehet a lovakkal való kapcsolatodra is.

De előbb utóbb elfogynak a hibáid. Már az is dicséret lehet, ha csak egyet említ :D Engem se dicsérget az 'oktatóm'. Ezért szoktam rákérdezni, hogy milyen volt.