Jogos, hogy így érzek? (Díjugratás, "rövid" történet)

Az ugrást nagyon komoly síkmunka előzi meg és készíti elő, azt nem lehet elkülöníteni úgy, hogy komoly verseny, vagy csak házi ugri-bugri, úgy különítsd el, hogy ugratsz, vagy csak ülsz a lovon és lesz valami... A lovat nem csak rávezetjük az akadályra, pontosan meg kell adnod az elugrási pontot a lónak, a te feladatod, hogy a ló két szár, két csizma közt, egyenesen kerüljön az akadály elé, ne sodródjon ki a vállán, ha nem megfelelő a távolság, nyújtsd vagy rövidítsd a vágtaugráshosszt, ne hagyd a lovat tötyögni, vagy megrohamozni az akadályt, hanem összeszedetten lovagold oda, és ha kell, akár az akadály felett is tudj ugrásváltást csinálni vele, ehhez az kell, hogy földön bárhol stabilan tudj lábsorrendet cserélni vágtánál - ahol mondjuk 4 éves tapasztalattal nyers csődörre ültetnek (ha meg betörik ott a lovakat, akkor főleg...), ne várj tőlük semmi komolyat, ha ugratni akarsz, keress épkézláb edzőt, aki megtanít, máshogy ez életveszélyes, és nem csak rád, a lóra nézve is.

Annak, hogy díjugrass, semmi kizáró oka nincs amúgy, ha azt szeretnéd csinálni, már mégis, ki tilthatná meg?!

Mindig az a lényeg, hogy komolyan kell venni, mert akármilyen versenyen indulsz, vagy ha egyáltalán nem indulsz, csak otthon ugrasz, hobbiból, a lónak és neked is fontos, hogy mindig tudd, mit csinálsz. Sajnos látok magam körül nem egy olyat, aki úgy áll hozzá, hogy ő "csak hobbiból" csinálja, és a ló is össze-vissza futkos fele a pályán, onnan ugrik, ahonnan épp kedve szottyan, elugrási pont hol túl közel, hol túl távol van, normálisan még cavaletti rudak közt se tud vágtaugráshosszt nyújtani vagy rövidíteni, a ló fejét szinte a szügyéig rendszeresen leköti, simán van, hogy a ló ezért pocsékul kerül az akadály elé, nagyon közel van, az illető meg pálcával elkezdi szétverni, hogy márpedig meg ne álljon - ezért a ló szüggyel nekiront az akadályoknak... Ez nem díjugratás, hanem mezei életveszély.

Ha komolyan akarod csinálni, akkor viszont olyan tudás birtokába kerülsz, amit bárhol, bármikor tudsz kamatoztatni - terepen, rendes versenyen, vagy csak házi jellegűn, hobbiból, akárhol, és úgy tudod az egészet csinálni, hogy a lóban sem teszel kárt (pl. amíg a ló az elejére van ejtve, addig nem kezdünk ugratni, stb). Az ugrás amúgy egy szép sport, hobbi, ha ezt szeretnéd csinálni, akkor annak nincs hátránya, és nincs olyan kérdés, hogy jogos-e. Miért ne lenne az, ez nem jog kérdése - vágysz valamira, amit szeretnél megtanulni, csak meg kell mondani az edződnek, hogy célirányosan erre szeretnél készülni, tanulni. Ő se gondolatolvasó... :)

"a pályáról lejött versenylótól a betöretlen csődörig minden lovon ültem. Sosem estem lóról"

Ez így teljességgel lehetetlen, úgy gondolom. Ilyen még a mesében sincs.

Ha nem tud mit tanítani, az gond, még az Olimpikonoknak is mindig van hova fejlődni, mit tanulni, hidd el... :)

Az utolsónak nem értem a gondját, én 10 év alatt összesen 3× estem, ezek egyike sem akkor volt, amikor a legkezelhetetlenebb lovon ültem épp, pedig nekem is volt már szerencsém egy-két gyöngyszemhez...

Minden lovas tudja, hogy alapszabály: aki felül a lóra, az előbb-utóbb le is esik. Nem is tartják igazi lovasnak, aki nem esett még lóról, maximum az lehet, hogy keveset lovagolt.

De azt szerintem a legnagyobb lovasok (akik természetesen potyogtak szép nagyokat pályafutásuk alatt) sem hinnék el, hogy egy gyerek csődöröket lovagol be és soha nem esett még le.

(Gondolom, akik itt járnak, tudják, mit jelent egy csikót belovagolni, nemhogy csődör csikót...)

Aki ezt elhiszi, az szintén nem is lehet igazi lovas.

Innentől már a kérdés is kamuszagú, vagy legalábbis erős ferdítés, vagy fele-sem-igaz társasjáték.

Aki kételkedne, elmélyedhet az esésekről szóló fórumban:

[link]