Korai lenne még lovat venni?

Csak akkor, ha jó edződ van, aki vállalja, hogy néha felül a lovadra, egyrészt képzi, másrészt amit Te elrontasz benne, sokszor önhibádon kívül, a tapasztalatlanságod miatt, azt korrigálja - egy idő után nyilván ez nem lesz olyan gyakori, végül jó esetben el is hanyagolható majd.

A másik, kezdőként jó, ha több lóra is felülsz, kipróbálod őket, mert minden ló egy kicsit más, ha havonta 1-2× fel tudsz ülni egy másik lóra is, az jót tesz, mert könnyen lehet, hogy egyes dolgokat még jobban meg is tanít, mint a sajátod, viszont a sajátodon látod majd igazán hasznát.

Ne fajtát, hanem egyedet nézzetek amúgy. Jó lovat már 400 ezer körül is találsz bőven.

Az meg semmit se jelent, hogy még nem ugrottál, én mióta megvan a saját lovam, soha nem ugrottam vele, mert nem szeretek ugrani, ennyi. Nem vonz, slusz.

Ha sok dolgot feladtál már, akkor egyrészt vegyél erőt magadon - ez önbizalomhiány általában, és neked kel eldönteni, hogy most erős leszel, és valamit akkor is "végigcsinálsz".

A másik, így talán ne vegyél lovat, amíg egy-kétszer le nem esel, mert nagyon sokan az első esés után hagyják abba a lovaglást, és igazából ezért nem lehet elítélni őket szerintem, mert nem vagyunk egyformák...

Amikor én megkaptam a lovamat én is kb 10 hónapja lovagoltam. Akkor még egyszer sem próbáltam a vágtát és nem is estem lóról. Akárcsak te, előtte én is rengeteg mindent feladtam az életben. A saját lovamon tanultam meg vágtázni, és róla is estem először. Hamar rájöttünk a szüleimmel, hogy a hely, ahol lovagolok nem megfelelő, mert nem tartanak normális edzést, nekünk pedig, mint kezdő ló, kezdő lovas páros, erre nagy szükségünk volt. Éppen ezért egy évvel azután, hogy megvettük a lovat, elmentünk egy másik helyre. 2008-ban kaptam a lovamat, 12 éves voltam. A mai napig abban a lovardában vagyunk, ahova 2009-ben vittük a lovat. Eleinte nem igazán hittek bennünk, és ez érthető is, hiszen se a ló, sem én nem tudtam semmit. Sokszor megfordult a fejemben, hogy abba hagyom, hogy ez nekem sok. De nem tettem. A lovaglás az egyetlen olyan dolog az életemben amit ennyi idő után nem adtam fel. És tudod miért nem? Mert ott volt nekem Ő. Tudtam, hogy ha feladom, el kell őt adni, hiszen nincs annyi pénzünk, hogy csak úgy tartsuk. Ezért aztán kitartottam és hamar átlendültem az efféle holtpontokon. Tavaly kezdtünk hivatalosan versenyezni, és az Utánpótlás OB-n 5.-ek lettünk. Rengeteg idő és rengeteg munka kellett ehhez, de sikerült.

Gondoltam megosztom veled a történetem, hátha segít ez neked valamennyire a döntésben. Amikor a szüleim kijelentették, hogy megvették nekem ezt a lovat, körülbelül úgy voltam mint te. Kétségbe estem, hiszen azelőtt én is mindent feladtam. Én is meg voltam ijedve pont mint te.

Esetleg annyi tanácsot tudnék adni, hogy ne egy fiatal kis tudatlan lovat vegyél. Én így tettem, és már semmi pénzért nem cserélném őt le, de az tény, hogy a kezdő ló és kezdő lovas nem egy jó párosítás. Szóval inkább vegyél egy tapasztaltabb lovat, ami tud neked bizonyos dolgokat tanítani. :)

Ennyi lenne, remélem nem gond, hogy kicsit hosszúra sikeredett :D

Én is tapasztalatlanul vettem lovat - augusztusban lesz 3 éve - mint az előttem szóló. Ráadásul az egyik lovas tanácsára egy 4 éves telivért pályáról, aki éppen eladósorra került a lovardában. Mai fejjel biztos nem vágtam volna bele, de akkor, tudatlanul, csak örültem, hogy végre lesz egy lovam.

Mivel én se olyan helyre jártam, ahol segítségemre vannak (gondolván, hogy ő lova, azt csinál, amit akar - előtte meg kaptam a sok biztatást...), tönkrement alattam, a kedvem is elment az egésztől, és a lovaglás egy nagy nyűggé változott.

De tavasszal sikerült helyet váltanom, lett társaságom, van, aki tanít, visszatért a kedvem, és most próbáljuk pótolni a hiányosságokat ló és lovas terén, és úgy gondolom, hogy azért sokat fejlődtünk azóta :)

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem nyugodtan vegyél lovat, de csak akkor, ha van melletted edző.

Én mellesleg nem vagyok híve annak, hogy gyereknek saját ló.

Túlságosan nagy teher, ráadásul egy olyan családban, ahol nem keres 1 milát apuci havonta, egyszerűen túl sok havi 60(vagy több)ezret arra szánni, hogy az egyetlen gyereknek lova legyen.

Majd ha felnő, és eléggé akarja, akkor vesz magának a saját pénzéből, megdolgozik, megkűzd érte, és nem a szájába van tolva.

Tizenévesen senki nem fog belehalni, hogy várnia kell - akár 8-10 évet is, mivel ha 20 vagy 25 éves korára lesz saját lova, akkor is még nagyon fiatal, bővel ki tudja élvezni.

(Én is 21 voltam, amikor megvettem, de már óvodában lovakat rajzoltam gigantikus mennyiségben :)

Úgyhogy a másik oldalról meg még bőven ráérsz a saját lóval, szerintem egyelőre járjál inkább több minőségi edzésre, mert így sok kínlódástól mented meg magad. Legalábbis én ezt tenném a helyedben :) Edzések heti 3x... zsírság.

Ja, és én is sok mindenre ráuntam, de itt "sajna" van egy élőlény, akiről gondoskodni kell, nem lehet csak úgy eltenni a szekrény mélyére vagy feltenni a Vaterára. A gondolkodásom szerint ha egyszer megvettem, akkor már a család tagja, úgyhogy megszökni nem tudok, csak megszokni :)

Azért sok sikert, bárhogy is döntötök 8-)

Hány éves vagy?

Én 15 évesen kaptam meg az első lovam, és csak 1 éve lovagoltam.

Várnom kellett volna még, mert ez nekem nehéz ! Nehogy igy járj!

Elrontottam a tinikorom.:D Vagyis nem maradhatok sokáig sehol mert BE KELL CSUKNOM A LOVAT!

Szomorú, hogy egyeseknek a ló rontja el a tinikorát, de nem példátlan. Én hat éve kaptam meg a négyéves, frissen belovagolt fjord félvér lovamat, egy időben a legjobb barátnőmmel, aki egy magyar sportlovat vetetett magának. Tizenkét évesek voltunk. Hamar elkezdtek ugrani, mivel a lova jól belovagolt volt, tizenhárom évesen már versenyzett, míg mi a 60cm-s ugrásokkal küzdöttünk.:D Dömper volt a lovam eredeti neve, amire eleinte rá is szolgált (de persze azonnal átneveztük, mivel ez sértő volt ránézve, a lóra, akit akkor [és most] a legtökéletesebb lénynek látok a földkerekségen. Így lett Dömperből Kalamajka, vagyis Kali:)). Nos, a barátnőm lószeretete 14 éves koráig tartott, amikor is elkezdett fiúzni, járni valakivel, elhanyagolta a lovát, akit a kérésére én kezdtem lovagolni. Kalival is ugyanannyit foglalkoztam, közben tartottam a 4.8-as átlagomat. Most 18 éves vagyok, felsőfokú nyelvvizsgával, eddig remek eredményekkel, Kali még mindig a legszuperebb ló, de már két lovam van, mivel mikor a barátnőm szülei három évvel ezelőtt el akarták adni Táncost, mi vettük meg. Most Táncossal versenyzem, Kalival maradtunk a 90cm-nél, azt is alig tudjuk leküzdeni, de nincs nála lelkesebb terepló:) Szeretem mindkettejüket, és nem aggódom az egyetem miatt, ott van 10 percre tőlünk, ráadásul a húgom lovagolja a lovaimat, ha épp nem érnék rá.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez lehet egy hirtelen fellángolás, én is szerettem már bele a krimi könyvekbe, a síelésbe, és a fociba, de mind elmúlt egy idő után. Gondold meg, mert egy ló hatalmas felelősség. Nekem szerencsém volt,a lovaglás maradt az örök szenvedélyem, nem úgy, mint a barátnőmnek, akivel még mindig jóban vagyunk, de már kevesebbet beszélünk.