Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Állatok » Lovak » A szüleim szerint a lovam...

A szüleim szerint a lovam tönkre teszi az életemet, mit tegyek?

Figyelt kérdés
El akarjákk adni, de én nem vagyok hajlandó tőle megválni. Az a baj, hogy a lovam majd 190 marmagas én meg alig vagyok 160 cm. És azért a különbség kettőnk között igen nagy. Ő egy mentett ló rossz helyről. Én találtam rá és addig erősködtem amég meg nem kaptam. Sokat szenvedtem vele, ő az életem, nélküle talán nem is lovagolnék. Aza baj, hogy az utóbbi időben nagyon el kezdett fájni a derekam. Nem mindig csak így heti rendszerességel. Ami kezdett gyanús lenni a szüleimnek. EL mentünk megröngeneztetni, és azt monda az orvos, hogy kopást lát a csípőmnél ami az erős megterheléstől van. Anyáék egyből tudták mi lehet. A lovamnak hatalmas mozgása van és a derekam nagyon dolgozik, hogy ki tudja ülni a mozgását. áadásul amikor neki rugaszkodik az 130 as akadálynak akkor is hatalmasat rugaszkodik. És az orvos alátámasztotta és azt javasolta, hogy esetleg kerssünk egy hozzám illő lovat, mert ha így haladunk akkor visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedhetek. Apa már így is azt mondja, hogy tönkre tett engem és már így is felírt gyógyszereket nporcerősítőt meg ilyeneket, mi lesz ha öreg leszek azt mondja, csoda hogyha egyenesen járni tudok majd, ha egyáltalán tudok. Nagyon megijesztett apa és kétségbe vagyok esve, hogy ilyen szinten megterheli a testemet a lovam. Ha megvállok tőle, én képtelen leszek tovább lovagolni. Mit tehetnék?

2013. júl. 26. 13:24
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát. Nem tudom pontosan hanyadik válaszoló. Az orvos azért javasolta, hogy keressünk egy hozzám illő lovat, hogyha nem tudom abbahagyni a lovaglást legalább ne tegyem ki ekkora terhelésnek a lovam. a belegondolsz, hogy egy 190 es lónak és egy 155.ös lónak milyen mozgása van akkor rájössz, hogy igenis nagyon nagyon nagy különbség van. Még küzdök a dolgokért, hátha kitalálunk valami megoldást, de ha nem akkor esetleg valakinek bértartásba adnánk a tanyánkon és ott lovagolhatná, vagy megvehetné de nem vihetné el. Annyira hozzám nőtt, hogy nem tudnám végig nézni ahogy kikanyarodik vele a futó. :(
2013. júl. 27. 12:25
 12/18 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!

Én is az eladást pártolom, mivel 'az idő minden sebet begyógyít'. Mielőtt lepontoznátok és elküldenétek a csudába, megosztanék veletek egy történetet.

Az első lovamat 10 éves koromban kaptam. Kedves, fakó félvér volt, makacs, mint egy öszvér, de lássuk be, a színe ellenére elég csúnya. Szilajnak nevezte el az első gazdája, a színe miatt, és mert csődör volt. Mindennél jobban szerettem, nyolcvanszor minimum estem róla, az edzőm segítségével én és egy másik lány lovagoltuk be, mikor fél évvel az elhozása után négyéves lett. Eleinte rettenetesen ment, de szép lassan, a tizenharmadik születésnapomra, mikor már három éve voltunk "együtt", kantár és nyereg nélkül képes voltam irányítani, sőt, 150 cm-s termete ellenére 120 centis akadályokat ugrani. (Persze max 1x vagy 2x ugrotta át verőhiba nélkül, de akkor is dagadt a mellem a büszkeségtől). Olyan volt, mintha a fiam lenne. Bugyuta kis csődör, hatalmas szívvel, és olyan észjárással, amit sosem fogok megérteni. Ha jókedve volt, engedetlenül viselkedett, rúgott, ágaskodott, elrohant, de amikor bal lábbal kelt fel, mindent megtett, hogy hamarabb befejezzük a munkát. Úgy ment, mint a kisangyal. Tizenöt évesen 170cm magas voltam, és még nőttem, de szerencsére Szilaj elég erős csontozatú paci volt, könnyedén elbírt, a magasságom nem jelentett problémát. Terepre jártunk, játszottunk, és hat díjugrató versenyen (60-100 cm) is részt vettünk. És ekkor, mikor minden a legtökéletesebb volt, az apukám elveszítette az állását, és mivel anyu nem dolgozott (az öcsémmel volt otthon), közölték, hogy nincs más megoldás, el kell adnunk Szilajt. Majdnem hat évig voltunk együtt, és az a hat év tökéletes volt. Hisztit rendeztem, kiabáltam és annyit bőgtem, mint még soha, de Szilajnak mennie kellett, nem tudtuk eltartani. Két hónapig kerestem neki a megfelelő gazdát, míg végül találkoztam egy lánnyal, akire rá mertem bízni. Ő Nyíregyházán élt, én Komárom környékén, egyszóval elég messze tőlem... De a lány eljött, kipróbálta, megszerette, és megígérte, hogy vigyázni fog rá élete végéig. Én pedig végignéztem, ahogy az utánfutó kikanyarodik az én gyönyörű-csúnya lovacskámmal, aki máris új gazdája zsebét böködte, csemege után kutatva. Azóta három év telt el, és két éve egy fjord félvér kancám, Szelíd vidít fel a rossz napjaimon. Kéthavonta látogatom Szilajt, aki kövérebb és egészségesebb, mint valaha, egy tágas legelőn tölti a napjait vagy tíz másik ló társaságában. Sajnos kiherélték, így nem lehet Szelíd-Szilaj csikóm, de a tudat, hogy a lovamnak jó dolga van, megnyugtat, és persze amúgy is az én önfejű, és rettenetesen rakoncátlan lovam köti le minden szabad pillanatomat, aki egyáltalán nem olyan szelíd. Egyszer már találkoztak is Szilajjal - a színük majdnem ugyanolyan, csak méretbeli különbség van egy kicsi, Szelíd majdnem 160 centi magas -, és egy csodálatos napot töltöttünk el együtt. Egyszóval, még mindig nagyon fáj, hogy Szilaj, életem első saját lova már nincs velem, de hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok boldog. Szelíd kedves és aranyos, rettenetesen ugrik, de nagyon lelkes. Azt hiszem, Szilaj mindig hiányozni fog egy picit, de bízom abban, hogy élete végéig tartani fogom vele a kapcsolatot, már amennyire ez lehetséges. Ránézek, és tudom, hogy boldog az új gazdájával, akinek már a húga is beszállt a Szeretgessük agyon Szilajt projektbe.


Kérdező, én az eladást pártolom, mint már írtam, de jól válaszd meg, kinek adod el a lovadat, ha teheted, először nézz szét a környéken, hogy nem kell-e valakinek, hogy neked ne kelljen majd 4 órát utaznod, ha látni szeretnéd. Nagyon örülnék, ha jól alakulnának a dolgaitok.

2013. júl. 27. 13:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:

Az a baj, hogy a "tartsd meg, soha ne lovagold többet, hanemidomítsd földről" dolog nem csak úgy megy, kevesen értenek hozzá az országban, és ezt meg még inkább el lehet rontani, ha valaki komolyan gondolja, akkor olyan segítség kell hozzá, ha nincs a közelben, akkor az illető heti 1-2× járjon le hozzá, kiszállási díjjal, mindennel... A futószárazásban is tovább kéne lépni ekkor, az nem állhat csak jármódok váltogatásából, de ezt is tanulni kéne, mert nem csak úgy megy, hogy majd lesz valami... Így pedig ezt figyelembe véve jobban jár, ha eladja, és vesz egy hozzá jobban illő pacit, bár előtte jobb, ha bő egy évet hagy a szervezetének a regenerálódásra.

A másik, ami viszont járható út, hogy vesz egy egyes kocsit, és segítséggel bekocsizza a lovát - fogathajtásban, akadály-, vagy távhajtásban akár eredményesek is lehetnek, ha igazán elkötelezi magát.

2013. júl. 27. 15:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:
Normális esetben nem szabadna, hogy lovaglástól kopjanak a porcaid, pláne ilyen fiatalon. Lehet, hogy egy könnyebb mozgású lóval nem dolgozik a csípőd, de ugrásnál mindegyik lónak el kell rugaszkodnia. Biztos a lovaglástól van? A legtöbb orvos nem ért a lovagláshoz. Nekem a térdemnél voltak ízületi bajok, és megtiltotta a doki, hogy lovagoljak, mert az terheli, végül mégis attól javult a helyzet. Nézz utána, hogy biztos ettől van-e, mielőtt elhiszed neki! Hiszen sétálás, úszás, biciklizés közben is mozog. Drukkolok Nektek!
2013. júl. 27. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
Barátnőm is hajlamosabb a porckopásra, 14 évesen alig volt porc a térdében, most is kímélnie kell, pedig nem csinált semmi extrát. Nézd meg Monty Roberts-et,ő állandóan lovagolt, aztán középkorúan már műteni kellett, mert szétlovagolta a gerincét, derekát. Ha te hajlamosabb vagy a porckopásra, akkora problémák már korábban jelentkezhetnek, így tönkretéve a jövődet. Mérlegelned kell, tartsd meg a lovad és keress mellé egy kisebbet, így egyik sem lesz magányos.
2013. júl. 28. 08:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Óó a történetes válaszolónak üzenem, hogy elsírtam magam azon amit írt, mert félek, hogy velünk is ez lesz a helyzet és elképzeltem a körülményeket. És nagyon sajnálom, de örülök, hogy találtál magadnak társat végül. 17 éves vagyok. Nem tudom mennyire rendellenes, de néha úgy érzem ha leszállok a lóról és előre hajolok , hogy a derekam remeg és nem bírom magam megtartani. Valószínűleg el fogjuk adni és már sokat sírtam, de a sírás nem segít. Aki azt akarja , hogy földről idomítsak az gondolom, még sose próbálta, milyen amikor nem ülhet fel a saját lovára. Egy barátnőm járt így de ő más ok miatt. Neki is orvos javasolta. Persze egy idő után enyhült a szülői szigor és már versenyzik újra. De csak látni is fájt. Szóval ha már tényleg biztos lesz a dolog, eltökélten keresek egy gazdát neki. Persze megpróbálom mindenképpen ismerőshöz eladni...áhh könny szökik a szemembe ha csak erre gondolok! :/ Köszönöm a vigasztalást mindenkinek! :) :(
2013. júl. 28. 20:45
 17/18 anonim ***** válasza:
Én is javasoltam a földről idomítást és tudom milyen amikor nem ülhetsz rá. A lovam olyan sánta volt, hogy nem bírt ráterhelni a jobb hátsójára, hetekig bokszfogság és utána is csak sétálgatni vele (persze szigorúan mellette). de kibírtuk, nehéz volt de ha ez van akkor ez van.
2013. júl. 28. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
De te tudtad, hogy annak az állapotnak egyszer vége lesz, míg itt nem nagyon lesz már javulás :(
2013. júl. 29. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!