Vita-nyitás :D SZERINTETEK milyen szinttől haladó egy lovas?

Ezen témán jó sokat lehet vitázni. Ezen véleményem már egy korábbi helyen is megfogalmaztam ezzel kapcsolatban.

Nem tartom magam haladó lovasnak, de simán elmászkálok egyedül terepre (hisztisebb lóval is), ugratok, ha kell és megfogom a lovat, ha esetleg el akar rohanni. Nem tudok lovat belovagolni, azt meghagyom azoknak akik ezt tanulták és használni is tudják. Nem kívánok versenyezni, mert nem tartom magam olyan jónak, és nincs rá megfelelő hátterem (főként anyagi). Én csak egy egyszerű hobby lovas vagyok, aki szeret a barátaival jókat túrázni. Igaz nem tökéletes az ülésem, és a tudásomon is van mit csiszolni, de igyekszem úgy lovagolni, hogy nekem is és a lónak is a lehető legkényelmesebb legyen és igyekszem a tudásomat is bővíteni szakirodalomból és ha lehet szakemberektől.

És akkor jöjjön a lényeg:

Ezen felvetés már eleve arra alapul, hogy valaki képes önállóan mindhárom jármódban biztos üléssel és irányítással lovagolni, de ettől még nem lesz valaki haladó lovas, mert ehhez még ez is kell: szerintem a haladó lovas az, aki szakágában, vagy otthon, terepen...stb sikerrel meg tudja oldani a felmerülő problémákat, és ha elakad nem fél segítséget kérni. Fel tudja mérni a saját és a lova képességeit és biztonságosan, saját és mások veszélyeztetése nélkül képes ellovagolni bárhol.

Szerintem inkább az a kérdés, hogyan lovagolja azt a lovat. Mindannyian láttunk már ülésbiztonság nélküli lovast terepen, meg körbe-körbe totyogó lovasokat, mégsem nevezném őket másnak, mint kezdőnek.

Szerintem: mindhárom jármódban kiülve, könnyítve korrekt pozícióban, függetlenül ül, a segítségeket pontosan adja, ismeri a félvfelvételt, a lovat szárra tudja lovagolni, tud rövidíteni, fokozni, a patanyomfigurákat pontosan lovagolja, kisebb ellenszegüléseket korrigál. Ha valamelyik nincs meg, szerintem csakis kezdő lehet a lovas.

Kis kiegészítés a "felmerülő probléma" magyarázatára: probléma = a kívánatostól való eltérés, vagyis ha bakkol, vagy elragad a ló az probléma, viszont egy új feladat megtanulása is "probléma" , hiszen a kívánatos állapot az, hogy a ló már tudja az adott feladatot, tehát a tudatos lovaglást felfoghatjuk a "problémák" állandó megoldásának is.

(Bocsi, hogy túl tudálékos lettem, úgy látszik megártott a projektmenedzsment :D )

Lehet! :)

Szerintem az új feladat nem probléma. Más kell, hogy legyen a lovas hozzáállása a lóhoz akkor, ha az ismert feladatot megtagadja és más abban az esetben, ha az új feladatot még nem érti vagy egyéb okból nem képes végrehajtani. Az önvizsgálat viszont minden esetben fontos: nem készítette a lovas megfelelően elő a lovat? Nem voltak egyértelműek a segítségek? A lovas nem elég képzett? Stb.

Jó a kérdés. Feljebb írtátok, hogy egészen addig kezdő, amíg nem ismeri a félfelvételt, hajlítás, rövidítés, stb.

Ezzel azért nem értek teljesen egyet, mert szerintem aki biztonságosan tudja a lovat kezelni (mindhárom jármód, ellenszegülés, stb), de nem ismeri a "szaknyelvet", és lovagolt már több száz, több ezer kilométert, nem teszi tönkre a lovat, az szerintem túl van a kezdő státuszon. Ha ezt még nem haladónak nevezzük, akkor kell lennie a kettő között még egy kategóriának. :) Tehát visszatérve arra, hogy nem ismeri a szaknyelvet, attól még lehet, hogy pontosan úgy lovagol, mint aki ismeri, csak éppen amikor félfelvételt csinál, akkor nem tudja, hogy ez éppen most a félfelvétel. Szerintem ezzel többen vannak így, köztük én is. Még mielőtt valaki elkezdené, hogy tönkreteszem a lovat, meg stb. oltogatós szöveget, leszögezném, hogy engem sem tanított senki, csak úgy "ellestem" a technikát, majd évekkel később (miután már éveket lovagoltam) elmentem egy oktatóhoz, hogy nézze meg mit-hogy csinálok. Nem mondom, hogy hibátlan voltam, mint egy díjlovagló, de olyat nem látott ami tragédia lett volna. Volt szerencsém olyan lovassal együtt túrázni aki perfect tudta a szakirodalmat, de többet volt a ló mellett, mint a lovon, ezért is gondolom azt, hogy nem feltétlen a szaktudás a lényeg. Lehet valaki jó szakács úgy is, hogy soha nem tanulta, és főzhet egy tanult szakács is olyan pocsékul, hogy még a kutya sem eszi meg főztjét. :) A gyerekem, -velem ellentétben- valószínűleg már tudni fogja, hogy hívják a szaknyelvben azt amit éppen kér a lótól, mert őt szakember tanítja lovagolni.

Az eredeti kérdésre válaszolva, az én véleményem az, hogy aki biztonságosan képes terepen is mindhárom jármódban és minden körülmények között (autó, traktor, vonat mellett)kezelni a lovat, úgy dolgozik vele, hogy NEM ÁRT neki és már túl van azon az időszakon, hogy nem attól drasál, hogy mikor fog megijedni, az semmiképpen nem kezdő kategória.

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, ami a technikai részét illet. Meglepő egyébként, hogy nagyjából mindenki ugyan azon a véleményen van (bár a félfelvételes, patanyomfigurás dolgot én sem gondolom feltétlenül szükségesnek).

Mivel a technikai részét már leírták előttem, annyit tudok még hozzátenni, hogy érzésre ki számít haladónak nálam. Kisebb lovardafélét üzemeltetünk, főleg gyerekeket lovagoltatok. Én arra mondom, hogy már haladó lovas, akit bármelyik lovamra rá merek rakni és nagyobb aggodalom nélkül el tudom engedni egyedül lovagolgatni egy kicsit. Úgy értve, hogy nem lihegek a nyakában és nem ellenőrizgetem fél percenként (teljesen felügyelet nélkül nyilván nem engedem el, mert az én felelősségem), de tudom, hogy nem fog kárt tenni sem a lóban sem önmagában.

Azért írtam a félfelvételt, mert ha nem tudja, hogyan kell csinálni (akár tudja a nevét, akár nem), nem tudja kontrollálni a lovat, pl. olyan szinten sem, hogy a siető lovat felvegye és ha erre nem képes, akkor bizony ő még kezdő.

A patanyomfigurák sem öncélúak: tudja hajlítani, neki tetsző íven lovagolni a lovat, mert ha egy kicsit is vállazó lóra ül, elviszi, mint a szél.

Szerintem helyzet kérdése is. Valóban sok igazság van abban, amit leírtak. Tudjon "egyszerűbb" lovakat biztonsággal lovagolni. Természetesen itt nem az egymás után elbóklászó iskolalovakra gondolok, hanem egy könnyebb eset, de viszonylag temperamentumos, kicsit élénkebb lóra, aki akár versenyezhet is. Legyen tisztába alapvető lovardai szabályokkal, és azokat alkalmazza is, ne csupán tudja. Ebből adódik, hogy olyan lovas legyen, aki pályán más lovasok mellett is képes legyen ellovagolni, balesetveszélyes helyzet teremtése nélkül (nyilván nem arra gondolok, hogy a ló nem rohanhat el vele, hanem pl. ha valaki jön szembe, akkor igenis tudja, hogy ki tart beljebb, ki marad kívül). A patanyomfigurákkal és a szakkifejezésekkel kapcsolatban én azt mondom, hogy azok között is van olyan, amit igenis illik tudni, de van olyan, ami nem fontos (nem véletlenül haladó a lovas, nem pedig profi). Nálam nem kitétel, hogy az ellenszegüléseket tudja kezelni, hisz ez minden egyes helyzetben más. Ha elrohan vele a ló, inkább hagyja vágtázni (természetesen nem úgy, hogy a pályán lévő másik 3 lovas látja a kárát, bizonyos kontrollja azért maradjon a ló fölött), ha nem tudja rendesen felvenni ne tépje sebesre a száját, hanem az én külső segítségemmel rövidítse és vegye fel. Ha leesik, hát leesik, nem probléma. A profik is esnek, ez van. A lényeg, hogy a lovat agresszióval ne büntesse. A legtöbb esetben az ellenszegülésnek oka van (ami nem minden esetben a lovasból indul ki), arra kell rájönni, hogy mi az az ok és azt kell kezelni, megszüntetni. Én ezt próbálom megtanítani nekik.

Emellett én fontosnak tartanám, hogy ne csupán a lovaglása legyen a döntő, hanem tudja földről is kezelni a lovat. Ez nagyon sok lovasból hiányzik. Elmennek lovagolni, készen alájuk rakják a lovat, 1 órát lovagol, utána beül az autóba, biciklire pattan és hazamegy (természetesen tisztelet a kivételnek!!!). Nálam egy haladó kategóriába sorolható lovas tisztában van a ló testtájaival, testrészeivel, a ló sérülékeny pontjaival, az alapvető viselkedési formákkal, felismer alapvető problémákat (pl. egy kólikát, egy lábsérülést). Ismeri a szerszámokat, azok részeit, tisztán tartásának és ápolásának lehetőségeit. Ismerje a ló gondozásának, ápolásának menetét, a szükséges szerszámokat. Tudjon lovat vezetni, biztonsággal merjem kivinni magammal a legelőre, ha lovat akarok behozni, rá merjek bízni egyet (én a 11-12 éves gyerkőcöket viszem ki magammal és a pónikat ők hozzák be).

Emellett nálam a lovas mentalitása sem elhanyagolható kérdés: Legyen tisztába a hibáival, fogadja el az építő jellegű kritikákat, törekedjen a hibák javítására, hiányosságok pótlására. A lóra ne csupán eszközként és jópofa szórakozási lehetőségként tekintsen, hanem valóban a "munkatársaként" fogadja el. Tisztelje, becsülje a lovat, akarattal ne ártson neki. Legyen tisztában azzal, hogy a ló egy állat, bármikor felléphet probléma, még akkor is, ha 7-8 éve egy botlása nem volt. Ezeket a problémákat ne agresszív büntetéssel akarja megoldani, hanem igenis gondolkodjon, keresse a kiváltó okot, ami akár magában is lehet. Kérdésével, problémájával merjen hozzám fordulni, tudja, hogy mikor kell tanácsot kérni, ne csupán a saját feje után menjen.

Mondjuk én egyáltalán nem szoktam kategorizálni, tanítványaimnak is csak annyit mondok, hogy mindig lesz olyan dolog, amit tanulni lehet. Ha azt is hiszik, hogy mindent tudnak, a ló be fogja bizonyítani, hogy ez nem így van, mindig fog új dolgot mutatni. Mindig is a ló marad az igazi profi, mi csak "megtűrt személyek" leszünk a lovaglásban.