Mennyire kell szigorúan bánni egy lóval? És a testi erőszakon kívül hogyan lehet még büntetni?

Én úgy gondolom, hogy egy lóval alapjáraton sok kedvességgel és szeretettel kell bánni (emellett persze határozottsággal), amíg nem ad okot az ellenkezőjére és mindent úgy csinál, ahogy az elvárható egy lótól. Nem mondom, hogy babusgatni kell őket, mert azzal azért el lehet rontani egy lovat, de mindenképpen szeretettel kell hozzájuk fordulni. Ha viszont okot ad az ellenkezőjére, akkor a büntetésnek mindig egyenlő nagyságúnak kell lennie azzal a rossz dologgal, amit a ló csinált. Ha kisebb a büntetés, akkor nem fog tisztelni, ha nagyobb, akkor pedig félelmet keltesz benne. A lovak egymás között főleg valamilyen fizikai formában rendezik az ilyesmit, két ló közül csak a domináns támadhat büntetlenül. Ezért elengedhetetlen minimális testi erőszakot alkalmazni, hogy a ló fölé kerülj a ranglétrán.

Természetesen azért az erőszak mellet nem árt egy kis pszichológiai hadviselés. A ló olyan, mint egy szivacs, amit sugárzol felé azt magába szívja, és vissza is tudja adni. Szóval érezni fogja, ha haragszol rá (vagy ha félsz), még ha nem is úgy tűnik. Ezen kívül a testbeszéd is sokat számít.

De ez inkább olyan legyen, mint egy családi veszekedés. Vesszetek össze, hordjátok le egymást mindennek, adjátok ki a dühötöket, de a harag sose tartson tovább 5 percnél. Szóval ha nekem problémám van egy lóval, akkor megkapja a büntetését, elküldöm magamtól. Aztán elmegyek megnyugodni, a ló is lenyugszik addig. 5-10 perc múlva visszamegyek és megsimogatom, úgymond kibékülünk és újra szeretettel bánok vele. Nem marad neheztelés vagy harag, és a ló is tudni fogja, hogy büntetésből "bántottam", nem pedig azért mert gonosz vagyok, vagy nem szeretem.

X válaszoló utolsó bekezdésééig teljesen egyetértek, amit utána írt, az véleményem szerint kerülendő.

"Vesszetek össze" - ne vesszetek össze. Ha lehetőséget ad valaki a lónak a veszekedésre, az alulmarad. A ló 500 kiló, te meg vagy 50-80. A számok nem nekünk kedveznek.

A ló nem fogja szarul érezni magát attól, mert odacsűrsz egyet a seprűnyéllel a szügyére, ráordítasz és elzavarod magadtól. A kutya ettől képes behúzott farokkal búslakodni, a ló csak horkanva megrázza magát, és örül hogy nem kap több fenyítést a domináns féltől, és ennyivel megúszta.

Akkor jó a kapcsolatod a lóval, ha tudja a határait, nem lökdös, nem csipked, nem próbál meg átgázolni rajtad még a kaja vagy a víz miatt sem, és ha egyszer mégis átlépné azt a bizonyos határt, egyetlen agresszívabb, domináns mozdulatodtól, vagy egy elmélyített, neheztelő, kemény rászólástól hátrahőköl, anélkül hogy ütnöd kéne.

Ez nem azt jelenti, hogy te ütöd-vágod a lovaidat, és rossz gazda vagy, hanem azt, hogy te vagy a főnök.

(Nézz meg egy ménest: a vezér sok esetben csak odanéz és rásunyít a másik lóra, az már hanyatt-homlok menekül a közeléből. Érted a hasonlatosságot?)

Ettől még lehetnek gyengéd pillanataitok, szeretgetheted őket, meg lehet őket simogatni, és hagyni kell, hogy ha jó szándékkal akar közeledni, akkor közeledhessen. A lényeg az, hogy haverkodásban és nézeteltérésben, mindig, mindenkor a te szavad legyen a döntő.

A ló mindössze pár másodpercig képes felfogni azt, hogy az ember mire reagált. Ha korrigálni kell a lovat, akkor azt azonnal, gyorsan és hatásosan meg kell tenni, utána pedig tovább kell lépni, mert a ló a hosszú távú haragtartást nem érti, csak az akció-reakciót.

Hogy mennyire kell szigorúnak lenni, az lófüggő. Van, amelik állandóan próbálkozik és van, amelyik egy apró kis korrigálást követően többé már nem. A mértéket a ló durvasága adja meg, annyira szabad durvának lenni, amennyire a ló durva volt.

A korrekciót nem nevezném "testi erőszaknak". Ha a ló odacsíp, akkor odacsapunk, ha odarúg, akkor is. Nyereg alatt a segítségekkel lehet korrigálni. A pálcát nem említeném, mert nem fenyítőeszköz, hanem ugyan olyan segítség, mint bármelyik másik.