Nektek számít hogy milyen színű a lovatok felszerelése? Foglalkoztok vele?

Alapvetően szerintem is a minőség és a tisztaság a lényeg, de, ha veszek valamit, akkor feketét vagy barnát veszek mindenből. (nagyon nem bírom a tetőtől talpig lila vagy kék lovat)

E.

Mivel egyszer Tattersallba stílusversenyen beszóltak, hogy a "felszerelés lehetne ápoltabb", külön versenykantárom van... Szóval igen, én még a csatokat is összenézem. (A pesti incidenskor barna kantár volt a lovamon, amit az utolsó pillanatban adott az edzőm mert kellett egy másik zabla de ahhoz nagy volt a fullos kantár. Na, ezt a bíró trehányságnak vette - mivel egyébként csillogott a felszerelés, csak ez lehetett a gondja vele.)

Nekem minden felszerelés fekete ezüst csattal-dísszel, versenyre pedig van külön a versenyizzasztóhoz passzoló ínvédő. Edzésre nagyjából mindegy, inkább arra figyelek, hogy tiszta legyen és jó állapotú. Az izzasztó színe azért passzoljon a lóhoz.

persze, hogy számít!

az pl nagyon fontos, hogy a kantár, a szár, a nyereg és a kengyelszíj azonos színű legyen. (ez mondjuk alap, de nem mindenkinél, láttam én már barna nyereghez fekete kantárt, de barna kantáron fekete szárat is)

és akkor már nekem az izzasztó színe is számít, olyat veszek, ami tetszik nekem, sőt, nekem a homlokszíjam is színes és az meg passzol az izzasztóhoz.

én az öltözködésben is nagyon odafigyelek a színharmóniára (pl van egy rakás hajgumim és mindig olyan színű hajgumit használok, amilyen a pólóm, vagy pulcsim színe, a cipőm színét is mindig a felső ruházathoz választom, na meg aztán ott a táska! :)

szóval ha már úgy is elmegyek lovas felszerelést venni, akkor már több egyforma közül azt a színt választom, ami passzol. ebben szerintem semmi rossz nincs.

Nekem nagyon, pl rikítóba sosem "öltöztetném" a lovamat. Sötétkék, fekete, sötétzöld, bordó ezek a számításba vehető színek a sötétpej lóállatra, versenyre meg fehér.

Felszerelésben a fekete híve vagyok, bár múltkor láttam egy nagyon szép mogyoró barna nyerget egy szürke herélten és nagyon jól nézett ki, de ilyenkor nem túl egyszerű árnyalatban passzoló kantárt, szárat, szügyellőt/martingált találni hozzá (főleg, ha az emberre nem szakadt rá az OTP).

Szóval marad számomra a fekete, ápolt, rendben tartott felszerelés.