Elrontott ló a vágta miatt?

Ne próbálj erősebb zablát. Attól, hogy kapukulcs van a szájában, nem lesz jobb a helyzet. Erősebb zabla -> fáj a szája, foga, ha belefogsz a szárba, ergo még jobban elrohan, mivel menekülő állat, és szó szerint elszalad a fájdalom elől. Puha zabla való neki, hogy ne hergelje a szaladásra.

És próbáljátok érzékenyíteni. Fokozatosan adni a segítségeket, a szárat is! Finoman érsz hozzá, nem reagál, akkor egyre erősebben. Amint reagál, engedsz, ez a jutalma. Rá fog jönni, hogy ha hamarabb enged, akkor hamarabb szabadul meg a rá helyezett nyomástól is, ezért elkezd kevesebbre dolgozni.

Másik dolog, sok állítás, sok hajlítás, nagyon sok átmenet a jármódok között, és nagyon sok kézváltás. Legyen a lovaglás során sok az ív, először szélesebbek, amíg be nem melegszik. Ha lépésben elrohan, akkor azonnal rövidítsd vissza, ha kell, állítsd meg, léptesd hátra. Ne szárral fogd meg ilyenkor, hanem testsúly. Lépésnél azt érezheted, hogy amikor az egyik oldali hátsó lába lép, akkor azonos oldali csizmád megsüllyed, a heveder felé megy. Majd a másik oldalon ugyanez. Ha hajtani akarod, akkor az ellenkező oldali csizma zár ilyenkor, mint, amelyik épp süllyed: ezzel az ellenkező oldali hátsó láb előremozdulását sietteted. Ha pedig rövidíteni akarod, akkor kicsit meghúzod a derekad, "kinyomod a hasad", mint, ha a hintát épp előrefelé küldenéd, hátrahozod a vállad, enyhén kitartasz a kezeddel (de nem húzol), és súlyt teszel az ülésedbe: méghozzá abba az oldaliba, amelyik hátuljával éppen lép. A ló erre elkezd széép lassan rövidülni, ha folytatod, végül megáll.

Ügetésnél hasonló a technika. Amelyik oldalon a két lába épp közel kerül egymáshoz, ott a csizmád megsüllyed. Itt tehetsz rá súlyt, vagy az ellenkező oldalon hajthatod.

Ha el akar rohanni veled, vedd fel körre, az remek rendező feladat. Ha nem akar rövidülni, akkor kört szűkíts - idő kérdése, és a felborulás elkerülése végett rövidül, vagy jármódot vált.

Ezen kívül nem baj, ha a ló szorgos, próbáld meg ezt átalakítani: lovagold hozzá a szárhoz. A szárakat épp, hogy csak finoman, lazán megtartod, épp csak annyira, hogy ne löttyenjen meg, de ne is legyen húzásban. A belső kezed bő egy ökölnyivel lehet fentebb, mint a külső.

Esetleg próbálkozhatsz futószáron is, kapicánnal. Ha elkezd elrongoylni, finoman kitartasz, szólsz neki, csitítgatod, gdícséred, milyen ügyes, és nyugodjon csak meg. Ha nem rövidül, akkor vedd rövidebb körre, amint rövidül, engedd kintebb. Ha megint rongyol, megint bentebb hozod, stb. Amikor ridül, azonnal dícséret. Itt se kösd le, először had találja meg a maga egyensúlyát.

A rohanás lehet a feladat elől való kitérés, a tréningezés, vagy az egyensúly hiányának is a jele.

Én az olív vagy D zablát jobban szeretem, mert nem tudja becsípni a ló szájszegletét, de elviekben ezt egy sima zablagumi is tudja korrigálni csikózabla esetén. Szóval a csikózabla teljesen jó.

Egyébként meg következetesség és türelem! Nem szabad tőle elvárni, hogy hopp, holnapra Totilas lesz.

Egyik ismerősöm úgy vette vissza a lova menőkedvét, hogy feszítőt tett a szájába, de csak 2 alkalomra, mert már ő se tudott mit kezdeni vele. Mikor vitte a ló, akkor először finomkodott vele, de nem reagált, na aztán egyet ráfogott, hogy majd leült a ló, ezt eljátszották 2x utána visszarakta a csikózablát. Érdekes módon a ló elkezdett reagálni rá, miután megtudta milyen a rosszabbik út, utána sokkal jobban lovagolható lett. Azóta a feszítő csak dísz a falon.

Nem mondom, hogy ez helyes és követendő példa, de ennél a lónál ez működött oly sok sikertelen próbálkozás után.

A támaszkodás próbája a szárakat kirágatni, amelyik fejét ilyen-olyan szárakkat fix pózba rögzítik, az nem bízik a kézben, és esze ágában sincs, hogy utána menjen. Ha olyan puha a kezed, és olyan mély a szaktudásod, hogy használni tudd a különféle segéd-, és kikötőszárakat, akkor már nem is lesz rá szükséged, mert meg tudod oldani nélkülük is a gondokat. Az ilyen szárak mindig fegyverek az ember kezében, és rendszerint nem a valódi megoldás eszközei, hanem a tüneti kezelésnek, elkozmetikázásnak.

Ha nem bízik a kézben, és kitér a segítségek elől, akkor szép fokozatosan adagold neki a szársegítségeket, nem szabad egyből belefogni a szárba, és véletlenül sem szabad kapaszkodni benne. Idő - ez az egy, ami segíthet, mert azt akarod, hogy megbízzon a kezedben. Ha lekötöd, akkor azt éred el, hogy hiába vergődik, fél, kellemetlen/kényelmetlen neki, nem tud szabadulni, ezért egy rezignált beletörődést váltasz ki: nem pedig egy, a lóból magából jövő bizalmat, feltétel nélküli elfogadást.

Az olív zabla annyiban különbözik acsikózablától, hogy a karika nem tud elfordulni, ezért nem csípheti be a ló szájszegletét. Egyébként erősségében sima csikózabla. Különféle vastagságúakat kapni (minél vastagabb, annál puházz a hatása), van egyszer, vagy kétszertört (nem tud bevágni a ló szájpadlásába) változata is. A D zablánál annyi a különbség, hogy a karika D betűt mintáz, szóval a ló szája mellett van egy minimális betámasztás, segíthet, de igazából ettől nem szabad csodát várni. Ugyanúgy van vékony, vastag, egyszer, kétszer tört.

Esetleg amit mondjuk át lehet gondolni, az a rézgörgős D zabla, ennek az a "trükkje", hogy ha a ló rá akarna harapni a zablára, akkor a görgők elfordulnak. Nem tudom, ilyen jellegű gondotok van-e, ha nincs, akkor felesleges.

Amúgy meg, mit akarsz? Meg lettél dícsérve, a ló azonnal reagált rá, amint helyesen szóltál hozzá! Azt nem várhatod, hogy jól szólsz hozzá, és ott helyben, még aznap S2-ben indulhatsz is vele, és bemutatja a 9,5 pontos piaffe feladatot alattad. Mindig időt kell adni a lónak is, hogy rájöjjön, eddig nem ez volt a módi, de most má nincs űzve, nyugodjon meg.