Kiröhögtek mikor leestem a lóról. Azóta félek visszamenni?

Menj el arról a helyről egy másik lovardába. Akár messze van, akár nem, mert ez a hely nem tesz jót Neked. Megijedtél a baleset miatt és ez érthető is tulajdonképpen, de nem egy ilyen idióta oktató fogja visszaadni a bizalmadat, sőt, inkább elveszi majd.

Idióta kis csitrik járnak oda, az oktatód pedig ostoba.

Vissza kellett volna ülnöd, ha az épségedben nem esett kár, és nem rögtön befejezni...

Egyébként pedig van egy lovas közmondás, hogy a lovaglás szerves része a leesés, sőt, meg kell tanulni esni is. Ezen nincs röhögni való.

De amúgy mi a kérdés?

Szedd össze magad és növessz önbizalmat. Szard le, ha kiröhögnek, ne törődj vele.

Én is ilyen fekete bárány voltam annak idején általánosban, emiatt voltam én a céltábla, akibe mindig bele lehet rúgni, akit a legjobb szekálni. Aztán középiskolában nem voltak ekkora bunkó osztálytársaim, de nagyon bizalmatlanná tettek az előző rossz tapasztalataim. Nem sok emberrel barátkoztam, viszont megtanultam nem törődni az emberek véleményével. Egy időben úgy éreztem mindenki engem néz, mindenki rajtam röhög, egy rakás szerencsétlenség vagyok. Aztán szép lassan elkezdtem elfogadni magam, sőt, tudomásul vettem, hogy sosem leszek olyan mint ők. És ez elkezdett tetszeni. Ma már teljesen normális önbizalmam van, nem félek megszólítani embereket, nem blokkolok le, ha hozzám szólnak, és ami a legérdekesebb számomra, hogy a munkahelyemen szeretnek az emberek :)

Bár az én történetem nem egészen olyan mint a tiéd, de az alap ugyanez. Azért félsz, mert nincs önbizalmad, és ugyanebben a "rút kiskacsa effektusban" (én így hívom amikor úgy érzem mindenki engem néz) vergődsz, mint annak idején én. Ezért frusztrál téged annyira, hogy kinevetett az a pár liba. Ne foglalkozz velük, az ő szegénységi bizonyítványuk, hogy kiröhögtek, ahelyett hogy segítettek volna.

Az oktatód is lehetett volna empatikusabb.

Elszántság, önbizalom, kitartás ;)

21L

4-es vagyok, normál esetben én is azt ajánlanám, hogy menj másik iskolába, de mivel írtad, hogy ez nem kivitelezhető, ezért nem is említettem.

Ha mégis működik, akkor viszont hagyd ott ezt a sulit.

Igen, elmúlhat, ha úgy állsz hozzá.

Ez egy kicsit olyan, mint a cigarettáról való leszokás, egyetlen döntés kérdése az egész, és mindenki képes lenne rá.

De most a lovaglástól félsz, vagy az ottani emberektől?

Hát, ez csak azért rossz, mert a lovaglástól való félelmed alapot ad az emberekkel való rossz viszonyodnak, és ez meg még jobban gátol a lovaglásod fejlesztésében.

Esetleg megpróbálhatnád azt, hogy kijársz, de egy ideig még nem ülsz lóra, hanem csak ott vagy velük, besegítesz az etetésben, itatásban, ápolásban, legeltetésben, megnézel néhány edzést. A beszólásokkal meg nem foglalkozol.

Egyébként a nagynénédnek mekkora lovas tudása van? Esetleg adhatna ő órákat. Vagy ez ott nem így megy?