Vendég kiscica, félek, hogy vmit rosszul csinálok? Féltékeny a nagycicám, a kicsi szeretethiányos, nekem meg lelkifurdalásom van.

Ki volt dobva zacskóba, nem tudok anyukát adni neki.

Nincsenek nagyon együtt, mert úgy nem is tudnék a kicsivel foglalkozni semmit. Csak közös játékok vannak, vagy néha hagyom, hogy ha ott vagyok, akkor ismerkedjenek kicsit. Ő játszik is vele, de én ne játsszak a kicsivel. Meg mindig az ő kajáját akarja megenni, mintha a kicsinek jobb kaját adnék, pedig ugyanolyant kapnak.

Szeretném, hogy mindkettő boldog legyen. Amúgy a nagycicám szereti a picit, nem bántja, csak akkor nyafog nekem, ha én a picivel is foglalkozok.

De most arra már rájöttem, hogy ha egy tálból esznek, akkor a nagy is nyugodtabb, mert akkor biztosra tudja, hogy ugyanazt eszik. Így nem "aggódik" azon, hogy ő mást kap, a kicsi jobbat. És a picit is hagyja enni, nem habzsolja be előle.

Talán csak a teljesen tökéletes azonosság kellene, hogy jól érezze magát.

Eddig is két alomtál volt, egy bent és egy a teraszon.

De pont, hogy vele akar lenni, "szemmel tartani".

Mondom, jobban ettek együtt egy tálból, mint ha külön kapták.

Amúgy nem tudom számít-e vmit, hogy a nagy ivartalan fiú, a pici lány.