Mikor hagynátok őket egyedül? Mi lesz, ha megfojtja őket?

Találtunk karácsony után 3 kiscicát, kb 3-4 hetesek lehettek akkor. Itt volt a hideg, jött a szilveszter, nem akartuk volna őket ott hagyni (egy bokor alatt voltak). Hazahoztuk őket, szerencsére teljesen jól vannak, az egyikőjük szeme volt picit begyulladva, de már az is meggyógyult. Viszont van két felnőtt cicánk, egy 4 éves sziámi és egy sima házi cicus, ő 2 éves. Őt a szomszédtól hoztuk el, mert nagyon rosszul bánt vele... Viszont emiatt kicsit vadabb is, mint a sziámink. Pl. simogatni csak 1-2 percig lehet, utána megunja és odacsap, megharap minket. Éjszaka is odabújik hozzánk, de akkor meg sem lehet mozdulni, mert rögtön harap, ha csak megfordulnánk. A sziámi cicánkkal is inkább megtűrik egymást csak, nem igazán játszanak, alszanak együtt (mindkettő benti cica).

Viszont amióta itt vannak a kiscicák, a házimacskánk imádja őket. Már az első este befeküdt volna közéjük (az elején egy kis bélelt fa ládában voltak fűtött takaróval), nyalogatja, mosdatja őket. A kiscicák is nagyon szeretik, folyton rajta vannak, mostmár napközben úgy alszanak, hogy bújnak a nagy cicához, előtte ő végigmosdatja mind a hármat. Ha nyávognak, akkor is azonnal szalad hozzájuk, mindehogy, hogy éppen a ház másik végében alszik-e, vagy kint van kicsit szaglászni. Egy lány macskánál ez nem lenne furcsa, de ő is, és a sziámink is ivartalanított fiú cicák... A sziámi macskánk nem foglalkozik túlzottan velük, néha rájuk néz, de inkább kerüli őket, fél tőlük. A másik meg folyton ott lenne. De félek, mert velünk még mindig ugyanolyan vad, ezért egyedül még nem hagytuk őket. Csak ugye nem élhetünk így, hogy valaki mindig felügyeli a macskákat... Még olyan kis picikék, a másik meg hatalmas (6 kg, szóval tényleg nagy).

Anyukám szerint ha eddig nem bántotta őket, nem is fogja. De emlékszem, hogy régen mamánál mikor kiscicák születtek, mondta, hogy azért nem szabad őket kivinni az udvarra (nyár volt), mert a többi macska elhordaná és megölné a kölyköket.