Egészség vagy szabadság?

Ivartalanított, FIVes cica légúti fertőzéssel, taknyosan, kinti macskaként éli az életét.

Nem kedves, ezért kezelni így nem lehet, az udvar nagy előnyére válik a menekülésben.

Csavarog és fázik.

Én befogadnám lakásba, mert biztonságosabb és egészségesebb élete lehetne, mint most.

Azonban féltem, hogy beleőrülne a bezártságba.

Nemsoká költözök, és emiatt direkt nagyobb, több szobás lakást keresek, hogy ne érezze magát annyira "bezsúfolva", biztosan tudnék neki búvóhelyeket, mászókat kialakítani, de azért nyilván nem lesz ugyanaz, mint a természet, ő pedig sajnos elég nagy csavargó.

Szerintetek megéri a költöztetés?

Jelen állapotában őszintén nem tartom túl jónak a túlélési esélyeit odakint. Nagyon fázik is, és előbb utóbb bármi betegség vagy baleset elviszi.

Lakásban biztosan jobb formába tudnám hozni, de kérdés, hogy ha már majd testileg nem is, de "lelkileg" fog-e szenvedni? Egész életében az utcát járta, és antiszociális, most meg majd hirtelen nem mehet sehova.

Nagyon nehéz döntés, mert nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha "sorsára" hagynám ott ahol van (kaját persze kapna úgy is), de azt se lenne jó minden egyes nap látnom, hogy leverten gubbaszt a lakás egyik pontján, és látni, hogy szenved az unalomtól.

Milyen lehetőségeket lehet neki biztosítani, hogy elterelje a figyelmét a bezártságról? Játék nem hiszem, hogy érdekli, embereket nem szereti, más macskákkal meg semleges (ha tiszteletben tartják a személyes terét; máskülönben meg elzavarja őket).

Mik a kilátásai egy ilyen cicának egy 3 szobás lakásban, egyedül élő gazdival, aki félig meddig otthonról dolgozik?

Pénz semmiben nem akadály, mindent meg tudok neki adni, kivéve a szabadságot és életörömöt.

Megér-e egy egészséges és fájdalommentes élet 10+ év bezártságot?