Nem kedvel a macska? Emberhez, vagy helyhez (is) ragaszkodik?

Találtunk nyáron egy rossz állapotú cicát sokáig az udvarunkon lakott. Ivartalanítás után viszont átköltözött az egyik szomszédba, és nem akart többet visszajönni hozzánk.

Szerettem volna visszaszoktatni, ezért megbeszéltem a szomszéddal, hogy ne etesse. Azóta a cica napi 2-3x jön, eszik nálunk, aztán megy vissza a szomszédhoz aludni. Mindenféle fekhelyet, odút csináltam és vettem már neki, de egyáltalán nem érdekli, akkor is a szomszéd fészerében, egy szerszámosládában lakik/alszik.

Én nagyon megszerettem, és mivel betegségei is vannak, szeretném magamhoz venni lakásba, mert szerintem jobb és biztonságosabb élete lenne, mint most az udvaron. De a furcsa természete miatt elbizonytalanodtam, illetve kezdem azt hinni, hogy engem nem nagyon bír, és nem lenne boldog velem.

Szóval amikor nálunk van, akkor csak a kaja kell neki, addig hízeleg, amíg nem kap, de utána, ha már jóllakott, nem lehet hozzányúlni, mert fúj, harap, karmol, stb.

Ehhez képest, mikor a szomszédnál meglátogattam a fészerében, folyamatosan simogattatta magát, bújt, dörgölőzött, pedig akkor már jól volt lakva, kínáltam is neki ételt, de már nem kérte.

Úgyhogy ebből tényleg az jött le, hogy a ott ő egy teljesen más természetű macska, barátságos.

Bár voltak fura pillanatai ott is: hízelgés közben hirtelen valami bekattan nála és egyszer csak elkezdi harapni a kezemet meg csapkod felém.

Utána megy még pár kört körülöttem bújva, aztán ha szemben van vele a kezem, megint nekimegy. Felülről engedi magát simogatni. Múltkor a kajáját bontottam ki, akkor is megtámadott, pedig általában ha éhes, nem verekszik.

Én elhiszem hogy bántották valahol korábban, de ez a viselkedés azért akkor is fura.

Elképzelhető az, hogy eljátszottam nála a bizalmat azzal, amikor bezártam a boxba és elvittem ivartalanítani? És azóta ennyire pikkel rám?

Vagy csak simán annyira otthonosan érzi magát a szomszéd udvaron, hogy ott jófejebb?

Nálunk még hozzáérni se lehet ha nem éhes, a szomszédban meg még fel is tudtam emelni, az se zavarta.

Talán hülyeség, de amikor ott voltam, kicsit olyan érzésem volt, mintha csak azért lenne barátságos velem a cica, mert ott van velem a szomszéd is, és úgymond "rendesen akar viselkedni". Folyamatosan őt nézte, hogy mit csinál, ment utána, mint aki ennyire ragaszkodik hozzá.

Persze vele se túl cuki, mesélte, hogy egyik nap csak elsétált mellette, és rátámadt a lábára. Úgyhogy valami bekattan nála ilyenkor, pedig alapvetően barátságos cica, legalábbis nála.

Úgyhogy azon töprengek, hogy ha ennyire megszerette azt a helyet és embert, akkor nem kegyetlenség-e kiszakítani onnan és rákényszeríteni egy másik életmódot és gazdit?

Persze én jót akarok neki, a racionalitás szerint jobbak lennének az életesélyei nálam.

Tudom azt is, hogy a szomszéd nem akarja különösebben ezt a macskát (már van neki egy másik cica, meg egy kutyája is), és még azoknak sem biztosít csúcsszuper ellátást. Kaja, víz, kinti fekhely megvan, és ennyi, de anyagilag sem tud többet rászánni. Én mindent meg tudnék neki adni, kivéve azt az embert és azt a helyet. A szomszéd szívesen ideadná a cicát, és én is nagyon szeretném őt. De mi van, ha a cica nem akarja és nem lenne nálam boldog? Ha ez csak utólag derül ki, már biztos nem vinném vissza és raknám ki újra a mínuszokba, szerintem az gonosz lenne.

Más macska tartása nálam nem jön szóba, nekem csak ő kellene.

Most viszonylag boldog a cica, de szerintem ennél még lehetne neki sokkal jobb is. Én viszont így, hogy nem velem van, folyamatosan aggódok miatta, mikor nem látom, hogy épp merre járhat, mi van vele, mi baja történhet.

Ti mit tennétek?