Hogy szoktassam le a cicust a harapásról?

Kizárólag lakásban tartom, mert egy fáról leugrás például nála végzetes következményekkel járhat. Naponta egyszer egy órácskát felügyelet mellett van udvaron. Fájdalmai nem hinném, hogy lennének, és nem én provokálom ki a támadást, hanem ő jön nekem. Vajon lehet köze az ivarzáshoz? Az ivartalanított kutyáim nem lettek nyugisabbak, még évekkel később sem, de cicusom még nem sok volt eddig, és azok sokkal nyugisabbak voltak, pláne felnőttként. Nem az a bajom, hogy játszik, ökörködik, hanem, hogy nincsenek "normális" dorombolós, simogatós pillanatai. Amikor csendesen dorombolva leheveredik mellém, rögtön arra sarkall, hogy megsimizzem. Finoman elkezdem cirógatni a buksiját, ő feláll, mint a többi cicc, elkezd hozzám dörgölőzni, és már azt nézi hol tud belém harapni :-) Másik cicát nem merek mellé, mert van egy kinti cicánk, akivel ha kint van morognak egymásra. Egy kutya harapta el a gerincét, és a kutyával jobban kijön, mint fajtársával. Játékot hiába kínálok fel neki, akkor is a kezem kell. Ha gurítom a labdáját, akkor is engem kap el, nem a lasztit. Nem váltottam öblítőt, meg semmit. Nem csak engem támad, hanem mindenkit, aki a közelébe megy. Amikor elkezdi az ökörködésnek tűnik, nem azért támad, mert vad, vagy mérges, de annyira beleéli magát, hogy kis idő után, mint egy veszett maccs támad. Vagy alszik, vagy gyilkol, nincs átmenet. Nekem ez furi, de attól lehet normális. Remélem a hormonok csillapodásával ő is nyugisabb lesz! Ha meg nem, akkor talán lesz egyszer egy kedves, macskás örökbefogadó, aki megérti, vagy elfogadja, hogy ő bizony nem az nyugis, dorombolós, egész nap alvós bársonytappancsú :-)

Köszönöm a válaszokat. Már keresgélek másik rászoruló cicust mellé. Én inkább kutyás vagyok, így ő is csak ideiglenes lenne, de legalább nem unalommal telik nekik a köztes idő, és két cicuson is segítek ezzel :-)

Köszönöm! Jól esett, amiket mondtál! És örülök, hogy többen vagyunk, akik nem hagyják cserben a cicusokat sem!