Ezek után kiengedjem a cicámat?

Szerintem ha kertesházban laktok,akkor alap,hogy a macska ki is mehet.Engedd ki,a mi cicánk is kinti-benti,mindig itt van valahol a kertben,játszik és boldog.Hidd le a cicádnak is sokkal jobb lesz,ráadásul ivartalanított szóval még az ösztönei sem hajtják.

Két cicám van, kertes házban lakunk, úgyhogy evidens volt, hogy kinti-benti cica lesz mindkettő. Ki vannak herélve, nem csavarognak el (egyszer fordult elő csak, de előkerültek). Este már ott toporognak az ajtóban, bejönnek, lefekszenek a helyükre és reggelig nyugiban alszanak. Reggel kiengedem őket és este hazajönnek. Nem mellékes az sem, hogy sokkal kevesebb almot használunk azóta és éjjel nem csapnak ramazurit, mert kitombolják magukat nappal.

Én is kertes házban lakom, soha nem engedem ki a macskáimat. Nem szeretném, ha elütnék, megmérgeznék, kinti macskáktól kapna halálos gyógyíthatatlan vírusokat .... és még sorolhatnám. Hiába nyugis, családias a környék, ahol kevés az autófogalom is, mégis rendszeres vannak elütött cicák és a mérgezések is gyakoriak. :( Szerintem a mai világban a macska nem való kintre, ha az ember azt szeretné, hogy sokáig éljen a kis társa.

Szia! Nekem is volt egy cicám, pénteken ütötte el egy autó a ház előtt. Én is féltettem, 1 évig szobacica volt, de annyira vágyott ki, mindig ott nyávogott az ablakban keservesen. 1 év után engedtem ki először, de annyira féltettem, hogy az első időkben pórázon sétáltattam a kertben (nagy, 100m hosszú, sövénnyel körbevéve), mindenki hülyének nézett... Minden nap körbesétáltuk a kertet többször, ismerkedett a területével. Aztán szép lassan elengedtem, de folyton aggódtam, mert hátul nem volt kerítés, és a szomszéd kutyák folyton bejártak, egyszer el is kapták szegényt, de akkor sikerült megmenteni. Ezután megint nem engedtem ki, de akkor napokig nem evett és végtelenül szomorú volt. Szóval beletörődtem, hogy ez benne van a pakliban, hogy bármi történhet vele, de ő ki szeretne járni. Benne nagyon nagy kalandvágy és vadászösztön volt, minden reggel több egér, hörcsög, pocok sorakozott az ajtó előtt a lépcsőn, ő meg nagy büszkén várta a dicséreteket, ami valahogy káromkodásba fulladt..:-). Azóta eltelt 4 boldog, örömteli, gondtalan év, nagyon sok mindent megéltünk együtt,mivel nincs, nem lehet gyerekünk, ő volt a mi kis vigaszunk,és mindent meg is tett azért, hogy pótolja egy gyerkőc hiányát, már amennyire lehet... Nagyon kedves, szeretetreméltó, bújós, vidám cica volt. Sosem járt ki az útra, nem tudom mi történhetett pénteken, hogy mégis megtette... Csak az vigasztal, hogy nagyon-nagyon szerettük, és nagyon kalandos kis boldog élete volt. Mindezek ellenére sem bántam meg, hogy kiengedtem, de el kell fogadni, hogy egyes macskák nem boldogok bent a házban. Viszont, mivel azóta itt volt, hogy beköltöztünk a házba, nagyon üres nélküle a ház, a kert, és már semmi sem lesz ugyanaz...De nem mindenkivel történik ilyen, a két szembe szomszédnak is kijárós cicája van, az egyik 8, a másik 10 éves, és még sosem történt velük semmi baj. Szerintem legyél kint vele, amikor kiengeded, és foglald le, játszatok. Nekünk általában úgy volt, hogy nappal kint volt, éjszakára jött be. Tanácsot nem nagyon lehet adni, ha kivágyik, de nem engeded ki, ő lesz boldogtalan, ha meg kiengeded, folyton aggódni kell érte...:-/