Ma meghalt a 3 hónapos kiscicám. Hogyan lehet ezt túl élni?

Bogyót októberben kaptam meg. Az első napon nagyon félt, persze ez természetes volt. Emlékszem, letettem a padlóra, hogy körül nézzen. Nem is kellett neki több úgy elszaladt, hogy nem találtam meg. Aztán estefelé kimerészkedett és akkor usgyi, elkaptam. Teltek múltak a napok, hetek és végre összeszoktunk. Imádtam és szerintem ő is szeretett. Együtt aludtunk, mindig bebújt a takaróm alá. Reggel ő ébresztett azzal, hogy ráült a fejemre. Emlékszem vettünk neki labdákat egy hónap alatt eltüntette az összeset.

Ma reggel az anyukám beakart jönni a szobámba. Bogyó mindig kiakar menni és ahogy nyílt az ajtó ő futott volna ki. Anyukám nem látta meg időben, és egy szerencsétlen véletlen miatt rálépett.Én csak sikítottam és ordítottam. Bogyó rázkódott és vér fojt a fülén. Pár órája történt de nem tudom felfogni. Nem látom a jövőm, hisz mindent együtt csináltunk. Ha ettem, ő is kért belőle, ha fürödni mentem mindig megvárt, ha TVt néztem, mellém ült és ő is azt nézte, leckeírás közben irigykedett és ráült a füzeteimre. A halaimat is imádta, általában az akvárium tetején ült. Amikor hazaértem mindig felébredt és ugyan egyből visszaaludt de már az ölemben.

3 hónapot kapott az élettől. Nem értem miért történt mindez. Olyan ártatlan és kicsi volt még. Sajnálom Bogyó, meg kellett volna hogy fogjalak. Vigyáznom kellett volna rád, hisz ezt ígértem. Kinek fogok altatót énekelni, Bogyó? Kivel fogok aludni? Ki fog rám vigyázni?

Hogyan lehet ezt átélni?