Hol jobb egy macskának élnie? Családi házban úgy hogy naponta látogatják és etetik vagy családdal de bezárva egy társasház lakásába?

Bevallom, nem vagyok szakértő, de én a jelen helyzetre voksolok... Ahogy írtad, idősebb cica, nagy lenne neki a váltás, bár lehet, hogy megszokná, nem tudhatom. Viszont egy normál macska remekül elvan magának, főleg, ha mászkálhat is ideoda, a napi kétszeri látogatás jól hangzik.

Viszont ha eddig folyton ölben volt, alig mászkált el és az a fajta, aki minél több törődést szeret, akkor lehet, hogy a családdal lakás lenne a jobb (viszont a szobatisztaságra szoktatás az eltarthat egy jó darabig). Sokféle macskát ismertem már... Nekem nagyon aranyos cicceim vannak, akik imádják a figyelmet és a fotelban üldögélést, de attól még semmi bajuk, ha napi egyszer látnak fél percre (teljesen kintiek, csak az utóbbi időben jönnek be délután fotelozni). Néha pedig lelépnek 2 napra. Nos, ők remekül ellennének napi 2 látogatással is.

Szerintem a családi házban is elvan egy darabig, de hosszú távon unatkozni fog, és rosszul érinti majd a magány. Én a helyetekben elvinném magatokhoz, a cica biztosan szívesen lemondana a kertről azért cserébe, hogy sokat lehessen társaságban, és kényeztetve.

Jobbulást a nagymamádnak!

A macskának nem kell kint lennie. Ivartalanítás után nem is lesz ingere hogy kimászkáljon. Társasházban is lazán megvan, de azért figyelni kell pár dologra:

- mozgásigénye van, ezért játszani kell vele naponta. akármilyen korú.

- Az etetése ne orrba szájba történjen, mert elhízhat és az sok komplikációval.

15 éve vagyok macskás, mindig benti macska volt, panelba, vagy kisebb helyen....soha nem volt bajom.

Ha csak aludni járt haza meg enni, akkor nem nagyon fogja tolerálni szerintem, ha bezárjátok egy panelba, jó neki ott, ahol van, pláne, hogy kap rendesen enni, szóval semmiben sem szenved hiányt.

A macska egyébként elsősorban helyhez kötődik, rosszul viselik a költözést. Van néhány kivétel, akik kifejezetten a gazdához kötődnek, az ilyen cicákat érdemes magunkkal vinni.

(Pl a mi kandúrunk is, dacára annak, hogy félig vadmacska, és egész életében az erdőben élt, mire megöregedett, költöznünk kellett, de annyira kötődött hozzánk, hogy nem akartuk hátrahagyni, pedig tudtuk, hogy képes magáról gondoskodni. Egy pillanatig sem volt zavarban a lakásban, fogta magát, az ölünkbe telepedett, és minden rendben volt részéről. Azóta is nálunk éli öreg napjait, igaz, nincs 0-24-ben bezárva, a társasháznak van egy nagy kertje, padlása, pincéje - akkor jár ki-be, amikor akar.

Egy másik macskánk viszont még régebbről, falun lakott velünk. Többnyire csak enni járt haza, ha otthon volt simogattuk, napközben elszundikált a teraszon, házba is bejöhetett. Mikor elköltöztünk és elvittük magunkkal, teljes pánikba volt az új helyen, semmivel se tudtuk lecsillapítani. Mikor ez már két hét alatt se javult, visszavittük a parasztház udvarára, ahol a szomszéd megígérte, hogy ad neki enni, úgyis szereti a macskákat. Pár naponta lejártunk, hát a macska úgy élte világát, mintha mi sose lettünk volna a gazdái. Köszönte, remekül elvolt nélkülünk.)