Ti beszereznétek a helyemben még egy macskát?

Szobacicánk van, mentett cica, már felnőtt, kb fél éve van nálunk. Úgy hoztuk el, hogy tudtuk, problémás cila, nagyon bizalmatlan volt a gondozókkal, folyton stresszes. Hajléktalanok között élt korábban, sok hasonló macska közt.

Fél év alatt persze sokat fejlődött, de messze még a vége, főleg páromtól még sokszor fél, nekem amolyan rituálé módra enegdi, hogy esténként ölbe vegyem, olyankor vadul dorombol, időnként már kajáért is jön, vagy követ a lakásban, ha simis kedve van. Szóval kezd macska lenni, de még nagyon félénk, máskor tőlem is menekül, ha csak ránézek.

Felmerült bennünk egy második cica ötlete is, de van pro-kontra érv. Tapasztaltabb cicások véleményét szívesen venném.

Pro:

- Sokat dolgozunk mindketten, sokszor hétvégén is, így sokat van egyedül. Emiatt két macskát szoktak javasolni eleve. Ha párom itthon is van, felé nem nyit, nem megy oda simiért. Párom már feladta, néha kivadássza a kuckójából, de ők inkább egymás mellett élnek csak. Persze almozza, eteti, de a macskát ez sem hatja meg. Úgyhogy ha én nem vagyok itthon, unatkozik.

- Egy fiatalabb, "vezéregyéniség" cica neki is segíthetne esetleg feloldódni, pl olyan téren, hogy nem kell ennyire félni tőlünk.

- Nem szeret/tud játszani. Van egy plüssegere, amit néha elpofozgat, de labda, lézer, madzag, horgászbot nem érdekli. A max reakció az, hogy elhever, és ha arra lendül a csali, akkor érte kap, de vadászatba nem lehet belevonni. Így viszont folyton túlpörög, túl sok az energiája, éjszaka randalírozik, félő, hogy egyszer összetöri magát, olyan sebessèggel rohangál a pici lakásban. Egy másik macska talán levezetné az energiáit.

Kontra:

- Nem tudjuk, hogy reagálna egy új cicára, tartok tőle, hogy méginkább bezárkózna, amolyan szekrény alatt gubbasztó láthatatlan macska lenne. Így is hajlik rá.

- Bár egy ideje már nálunk van, még halad a szobacicává válás útján, amit fentebb írtam. Egy új macska mellett nem az övé lenne minden idő, nem tudom, ez milyen hatással lenne rá.

- Egy cicára is kevés az időnk, sokat van egyedül, még egy cicát kitenni ennek megéri?

Igazság szerint kettős érzéseim vannak. Tudom, hogy jó helye van nálunk, tudom, honnan jött, és itt nyugodt, biztonságos szobacica létre váltott, megvan neki mindene. De ugyanakkor sokszor bűntudatom van, hogy csak gubbaszt egész nap szegény a helyén vagy az ablakban, és nem vagyunk elég jó gazdik, nem foglalkozunk vele eleget, és talán jobb lenne neki máshol.

Ti befogadnátok így még egy cicát?