Nincs ennek a hullámosnak valami idegrendszeri gondja?
Van két hullámosom, egy 3 éves és egy másfél. A másfél évessel szerintem komoly agybajok vannak. Az életterük 50*70*80 centis kalitka reggeltől estig szabadprogrammal a szobában. Tükör, csengő nincs, nem is volt. De az ominózus papagáj önállóan, a társa nélkül "életképtelen", döntései, önálló cselekedetei nincsenek a halálra rémülésen kívül (de ezt bármikor, bármitől, sőt a semmitől is). Egész nap a párját követi, betegesen féltékeny rá, legyen az játék, vagy én, akivel helyette foglalkozni akar (Ilyenkor észveszejtő rikoltozásba és repkedésbe kezd, amíg a másik meg nem rémül tőle és el nem szalad mellőlem, vagy a játéka mellől). Egész nap beszélget a fallal, a kalitkával, a szekrénnyel (ha a társa megunja és elzavarja, sokszor van ilyen, de amúgy szereti..szerintem ő is érzi, hogy valami nem stimmel vele), gyakorlatilag azzal a tárggyal, ami a legközelebb esik ahhoz a helyhez, ahol otthagyta a másik madaram. Mindezek mellett megszelidíthetetlen. Betegesen fél. Néha csak néz a semmibe és ordít. Nem csiripel, nem kommunikál, látszik rajta, hogy nem valami konkrét dologhoz intézi a kifakadását. A 3 éves madaram sokszor kénytelen helyretenni őt (mivel ő nem agresszív, ezért nem verekedéssel, vagy csipkedéssel, elég, ha csak kinyitja a csőrét, a másik abbahagyja az aktuális idegrohamát).
A Micimackóból Malackára hasonlít egy kicsit, csak sokkal több agresszióval.
Mit lehetne tenni érte, hogy ne őrüljön meg még jobban? Hisz még "kölyök".
Tenyésztési "károsodása" lehet?
válasza:Volt már dolgom néhány viselkedészavaros papagájjal (ennek oka javarészt valóban a helytelen tartás), de ez így első látásra tényleg ijesztően hangzik.
A betegesen "féltékeny" és/vagy betegesen félős madarakat én ez idáig elég nagy sikerrel éppen egy másik - kézzel nevelt, ezért teljesen szelíd, "elvadíthatatlan" - papagáj segítségével gyógyítottam ki. Pont a hullámosok híresek ugyanis arról, hogy borzasztóan majmolósak: utánoznak mindent és mindenkit. Hosszabb-kevesebb idő kell hozzá, de a félős madarak is egy idő után kíváncsiságból rárepülnek a fejemre (utánozva a szelíd madarat), először persze elmenekülnek, de fokozatosan rájönnek, hogy nem éri őket semmi rossz.
Aztán egy idő után már ők is kérnek a fejvakargatásból, amit a szelíd madáron látnak, hiszen hogy is maradhatna ki bármiből is egy kis hullámos... :)
De hát ezekhez tényleg kellett egy kézzel nevelt hullámos, akivel együttműködve lehetett korrigálni a viselkedési problémákat. Ezek egyébként már a fészekben is látszanak, 3 hetes kortól bőven be tudom lőni, hogy mennyire lesz "nehéz eset" az adott madár.
Igen, nálam is egészen eddig a papagájig teljesen úgy volt, ahogy mondod (egymás tanítása, régi papagáj trükkjeinek és viselkedésének ellesése..). Ő amúgy azért került ide, mert az előző papagájomnak tojócsatorna-gyulladásban elpusztult a párja, és szemmel láthatólag nagyon hiányzott neki. Ők ketten tökéletesek voltak együtt, belerepültek a tenyerembe, és, bár elválaszthatatlanok voltak, azért mégis "ésszel" tették a dolgaikat. Na szóval, adtunk szegénykémnek egy kis időt gyászolni, és meghoztuk a kis agyrémet, és azóta a régi papagájunk is "elvadult" (egyszerűen lehetetlen közel kerülni hozzá, mert, ahogy írtam, a másik idegrohamot kap, és veszettül repked és ordít, ha nem vele foglalkozik a másik, pedig igényelné ő is a régi játékokat velünk, fél percekre odaszáll mellénk az asztalhoz, próbálkozik, csak hát nem jön össze.)
Amúgy a szelidítésben ott tartunk másfél év után, hogy, ha ételt nyújtok nekik, a régit egy ideje odaengedi érte, egy-két hónapja meg ő is eszik belőle, de csak akkor, ha a régi papagájunk is. Egyedül semmiképp. És még a mai napig képes úgy megijedni, ha fürtös kölessel próbálok neki kedveskedni, hogy nekirepül mindennek, ami útjába kerül, és veszettül rikácsol, pedig nem tettem semmi hirtelen mozdulatot, sem mást a megszokottól.. ugyanezért egy fél nappal előtte még saját maga nyújtotta a nyakát, hogy elfogadná.)
Én is látom, hogy nem megfelelő a párosítás, de azért valamennyire megszerettem a kis agyrémet, oda nem ajándékoznám senkinek, több papagájra pedig jelenleg nincs lehetőségünk, úgy egy évig-másfél évig legalább is.
(Jelenleg ül fenn a faág tetején, kattog a faágnak, mint udvarláskor szoktak a papagájok, és dumál, néha bevadul, és "halálhörög". A másiknak most nyugta van, ő csendben tollászkodik, amíg megteheti. Nem értem őt.)
Illetve még valami eszembe jutott: egy időben azt hittem, hogy süket, és emiatt lehet ilyen bizonytalan. Gyakran megesik, hogy beszélek hozzá, és nem fordítja a hangom felé a fejét, látom, hogy nem vagyok látómezőben, és ugyanúgy kattog a sarokban a falhoz. Néha tapsoltam egyet: ilyenkor minden papagájom (vannak nimfák is) rám nézett rémülten, hogy ezt miért kellett, ő nem. Viszont ez csak alkalmi süketség, mert az esetek legnagyobb részében látni rajta, hogy hall. Pl, ha csengetnek, ő is felfigyel rá. (Bár az is lehet, hogy olyan gyorsan reagál a többi madár fülelésére, hogy azt látom én reakciónak..)
De ritkán tűnik csak süketnek, viszont ez megmagyarázna nagyon sok hanghatást, vagy viselkedést... De még így sem mindent.
Á, nem tudom. Nem értem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!