Nem tudom hogy vegyek rá szüleimet a hullámos papagáj eldöntöttek hogy nem engednek meg semmi kis kedvencet. Nem tom mit csináljak szerintetek?

A hullámos papagájok egyáltalán nem hangosak bár lehet hogy ez csak szerintem van így de engem az se zavarna ha egész nap csipogna. Meg amúgy is éjjel alszanak és ha lehúzod a redőnyt vagy este letakarod a kalitkát akkor akkor se fog csipogni amikor már világos van kint.

Az én szüleim se engedték meg először pedig mondtam nekik hogy én takarítanám,stb nekik nem lenne semmi dolguk vele. Aztán mivel napokon keresztül szinte folyamatosan nyaggattam az anyukámat végül belement(ő amúgy se olyan szigorú). És szerintem nem bánta/bánták meg most 5 évvel később már 4 papagájom van és tényleg nincs nekik semmi dolguk mert én csinálok mindent sőt időközben azaz inkább pár hét után ők is megszerették és örültek hogy belementek. Igazi kis tollas családtagok.

Próbáltál már az internetről videókat,képeket mutatni nekik?

Kérdezd meg tőlük hogy pontosan miért ellenzik ennyire.

Mert hangos? hát egyáltalán nem az ha megfelelően van tartva. Mondhatnának valamilyen normális okot is bár nem hiszem hogy tudnak mert nem nagyon van olyan dolog ami ellenük szól.

Az aranyhal egy sajnálatos baleset volt. De ez egyáltalán nem ok arra hogy most miért nem lehet állatod. Most már idősebb vagy és felelősségteljesebb így jobban utánanézel a dolgoknak, nem felejtesz el,hagysz ki semmit és nem leszel lusta éveken keresztül megfelelően gondozni,tartani(legalábbis remélem hogy nem).

Most 15 vagyok tehát a hullámosomat 10 évesen kaptam mégse volt semmi probléma,problémám. Tehát tényleg nem értem a szüleidet.

A leendő (illetve remélem, nem leendő) madárkád érdekében kérlek: NE akarj papagájt tartani!

Egy ilyen kis madárélet nagyon törékeny, neked pedig láthatóan fogalmad sincs róla, hogy mit készülsz vállalni. Pláne párban... Még rágondolni s rossz!

A madárka nem játék, hanem egy kis élet, amiért a továbbiakban te vagy felelős. Ám ez egy olyan feladat, amihez fel kell nőni. Van, akinek sikerül tízéves korára, van, akinek jóval később sem. Hirtelen ötlettől vezérelve semmilyen állatot nem szabad hazavinni. Arra nagyon föl kell készülni: alaposan kitanulni minden igényét és szükségletét előre, hogy hosszú és boldog élete lehessen.

Van pénzed megfelelő méretű kalitkára? Egyáltalán tudod, milyen volna megfelelő?

Van pénzed állatorvosra (akár tízezres nagyságrendben), szükség esetén?

Egyáltalán: van a környéketeken madárspecialista állatorvos?

Mert egy madárral nem mehetsz akárkihez, csak specialistához. A "közönséges" állatorvosok nem értenek a madarakhoz - és még a jobbik est, ha ezt be is vallják.

Márpedig egy madárnak AZONNAL kell az orvos, ha megbetegszik.

Meg tudod oldani, iskolába járás mellett?

De ezek már a részletek... Jobb volna, ha idáig el se jutnál.

Olvasd el a saját kommentjeidet (sőt magát a kérdést, amit föltettél), és gondolkozz el azon, biztonságban volna-e egy szerencsétlen kismadár egy ENNYIRE szétszórt emberke kezében. Amíg arra nem vagy képes, hogy értelmesen összerakj egy mondatot, hogy akarsz felelősséget vállalni bárkiért???

Azt javaslom, várj türelmsen. Ha két-három év múlva is vágyakozol még a madárka után, próbálkozz újra a szüleid meggyőzésével. Addig pedig tanulj, komolyodj - és ne képzeld azt, hogy lemaradsz bármiről. Előtted az egész élet, lehet még annyi madarad, amennyit csak akarsz.

De majd csak akkor vágj bele, ha felnőttél a feladathoz!

Addig könyörögj nekik amíg azt nem mondják hogy jó! :)

reméllem segítettem.