Ti hogy éreznétek magatok, ha kalitkába zárnának?

Nézd meg a válaszom a "Ti nem sajnáljátok a halakat és madarakat, akváriumban, és kalitkában tartani" jellegű kérdésre.

Ide még +ban annyit, hogy egy madár nem tudja úgy értékelni a szabadságot mint az ember.

(Vicc, de igaz, hogy ha egy kutyát, és a feleséged bezárod a csomagtartóba, a kutyád fog szeretni, a feleséged meg elhagy... a kutya nem tudja, mi az, hogy fogva van tartva. A madárnak a kalitka igazából egy amolyan valami, ami miatt épp csak nem tud továbbmenni valamerre...

Van amelyik nem bírja a fogságot, valamelyik meg kifejezetten szeretik. A többit olvasd el ott...

Tudod, én is szívesebben kóborolnék erdőben, tóparton, csak éppen be vagyok zárva a munkahelyemre.

Azok az állatok, amelyeket vásárolni lehet otthoni tartásra, már eleve arra vannak tenyésztve. Szabadon kicsi az esélye, hogy életben maradnának.

Az állatok fogságban való tartásával, szerintem nincsen semmi gond. DE nem mindegy, hogy mit és hogyan tartanak.

-Amilyen állatokat a kereskedelemben lehet vásárolni, azok már generációk óta fogságban élnek.(Nem lennének képesek életben maradni a vadonban.)

-Egyes fajok sokkal nagyobb egyedszámban élnek fogságban mint eredeti környezetükben.(És itt nem kell nagyon különleges állatokra gondolni, egyszerűbb kereskedésben beszerezhetőek is.)

Fogyatkozásuknak oka az élőhelyeik eltűnése az oka.

-Ha azt gondolod mennyire jobb nekik szabadon élni, ne csak azt nézd, hogy mennyire jó "szárnyalni" "szaladgálni a mezőn". Az ő életük ott a túlélésről szól. Ragadozók elől kell menekülniük, nem ritkán a szárasság idején éhen, szomjan halnak.

Például egy közismert hullámos papagáj a vadonba 2-4 évet él a fogságban akár 12-15 évet is.

-Nézzük az állatkertben tartott állatokat. Ha annyira keserű az életük, miért szaporodnak? Egy állat csak akkor vállalkozik utódok világra hozatalára, ha megfelelőek a körülmények és jól érzi magát.

-Na igen delfinek és fókák. Lehet, hogy te úgy látod, hogy csak az emberek szórakoztatására bebörtönzött sajnálatra méltó élőlények.

Ők, akár az állatkert többi lakója fajuk nagykövete. Ők azért vannak ott, hogy az emberek(Főleg a még formálható ifjabb generáció.) megismerjék milyen sokszínű is a bolygónk, mennyire vigyáznunk kell rá.

Tehát akár egy akváriumi guppiról, akár egy állatkerti jegesmedvéről legyen is szó, mindannyiuknak az a szerepe, hogy közelebb hozzák a természetet az emberekhez.

Jaaaaaaajjjj, ezért nem tudom komolyan venni az állatvédők jelentős részét... Szakértelem és tapasztalat nélkül, megszemélyesítve kezdenek gondolkozni az állatokról, mindenféle etológiai és egyéb ismeretek nélkül.

Különítsük el a 20x20x30 centis kalitkában bedobozolt madarakat a rendes röpdében tartott madaraktól. Előbbi független az állat fajától, ugyanaz, mintha egy kutyát egyméteres láncon tartanál, az nem élet... De ha van egy nagyobb kalitja, ahol néhány szárnycsapást el tud végezni, és naponta-kétnaponta ki van engedve 1-2 órára, az miért kínzás? Megint mondom, hogy a saját papagájaimat kiengedem, előbb-utóbb maguk mennek vissza enni és aludni, valamikor ki sem tudom őket csalogatni. Igen, rohadtul meg vannak félemlítve...

-Nézzük az állatkertben tartott állatokat. Ha annyira keserű az életük, miért szaporodnak? Egy állat csak akkor vállalkozik utódok világra hozatalára, ha megfelelőek a körülmények és jól érzi magát.

Nézz el afrikába, meglátod mennyi gondolkodó ember szüli halomra a gyereket, miközben ő sem tudja ellátni saját magát

Nem zavar.

Tudom, hogy jó helyük van nálam. Bazi röpdék sorakoznak a kertben, illetve valamivel kisebben a madárházban. Papagájaim bőven tudnak repkedni. Kisebb madaraim szintén megkapnak mindent, ami tőlem telik. Kényes amandinákat is tartok, amiknek a rendszeres költése kiváló indikátor, hogy nem érzik annyira rosszul magukat.

mindemellett biztonságban vannak nálam, nem kell félniük a ragadozóktól, víz, élelem mindig van bőségesen. Továbbá ha valami gond lenne, madárhoz értő állatorvost hívok és nem a gyakorin kérdezem, hogy na vajon mi baja?