Miért mentek el a postagalamb fiókjaim?

Nálad keltek?

Elkaphatta őket amúgy valami ragadozó madár pl.

Mennyi dősek?

Kb. egy-másfél hónapos korukban le szoktak válni a szülőről és a lányok (már csak így hívom, "lány és a fiú galamb") ha párt találnak akkor (ha jól érezték is ott magukat) fájó szívvel ugyan de elrepülnek az új társsal. A fiú inkább oda csábítja a lányt ahol született és jól érezte magát, da a lány könnyebben elmegy az új párjával.

Volt ilyen nálam is.

Nem szaporítom őket csak ide jöttek az erkélyre és még 2005-2009 között több galambot engedtem itt köletni az erkélyen, mert amikor elvette Gyurcsány féle társaság az országot abba az irányba akkor az én munkahelyem sorsa is rosszul alakult, aztán eladta az épületet olcsón bajnainak, akkor kellett valami kis állatka aki vigasztal.

Mivel jöttek galambok, ők voltak nekem a terápiás állatok mély depresszió ellen. Akkor volt egy kislány galamb aki annyira szeretett engem, ha kicsit később jöttem haza, hogy foglalkozzak vele, akkor már meg volt sértődve és állt mint a szobor és nem akart szóba álklni se velem egy ideig, hogy aztán miután megengesztelődött, annál boldogabban körbe ugráljon és végig csipkedjen puszilgasson a csőrével. Hatalmas szeretetben neveltem őket. Annyira imádott, hogy bejött a szobába és mellém feküdt egy plédre. Csipegette a kezem, az órám és szorosan mellém feküdt és látszott, hogy boldog mert ott lehet a gazdájánál. Ott el is aludt mellettem. Mindig hozzám bújt és a vállamon ült, a fülemben orromban (ott nem engedtem) csipegette a szőröket. :))

Amikor valakinek mutattam, közben beszélgettünk és valamin elmosolyodtam, azt arra használta ki, hogy keresse a fogamban amit éppen ott látott.

Aztán eljött a párválasztás ideje.

Már korábban kirepülgetett és mindig boldogan vissza jött.

Egyik alkalommal éppen kint voltam az erkélyen és oda repült egy másik kis idegen galambbal. Megálltak a korláton és láttam, hogy nem jön közelebb, csak nézett, nézett rám azzal a hatalmas szeretettel, amit már korábban megszoktam tőle. Nézett és nem mozdult. próbáltam hívni de nem jött közelebb. Állt a párja mellett a korláton és nagyon nézett. Akkor jöttem rá, hogy búcsúzni jött.

Ott álltunk mindketten és néztük egymást. Hatalmas szeretettel nézett engem. Végül már nem tudtam mit csináljak és már kicsit untam is azt, hogy ott álljak és bámuljuk egymást. Legyen már valami. Végül kicsit közelebb léptem óvatosan. A párja megugrott és a kislány pillanatnyi késlekedés nélkül követte. Utána már nem láttam többé.

Ezt azért írtam le, mert annyira emlékezetes volt nekem, hogy még ma is elszorul a szívem ha vissza gondolok rá.

Jött a párja és elment vele. Ez a természet szava.

A galamb vissza kellene, hogy találjon a szomszédból.

Ezek több ezer km-ről is vissza kellene, hogy találjanak.