Milyen az élet egy arapapagájjal?

Van tenyésztő akinél vehetsz, de jól válaszd meg kitől vásárolsz. Ezek a madarak rendszerint kézzel neveltek, amiatt ennyire szelídek. Én ahol dolgoztam ott volt tartva egy nagy kék ara. Nagyon kedveltük hiszen mint egy ember olyan volt jóformán. Volt egy nagy ketrece, de olyan, speciális ara ketrec aminek a tetejét két részben ki lehetett nyitni felfelé és egy rúd volt közötte. Így nem kellett nyitogatni, ha kedve tartotta lemászott a helyére, és vissza fel. Ez a madár legjobban ott ült vagy a ketrece tetején, vagy még egy mászófán, ami csinálva volt neki. De sokszor át-átmászott gazdája vállára, vagy széke karjára is.A gazdáján kívül így más emberre nem ment rá, de gond nélkül lehetett simogatni, játszani vele beszélni hozzá. Igen beszédes volt egész nap dumált. A rádiót nem szerette azt szidta átkozta. Egyébként mivel kézzel nevelik így az emberrel rendkívül barátságos, társaként kezeli jóformán.

Ha jó élete van, kényelmesen él, nem akar az elszökni, nem kell félni tőle. A gondozása ha szereted csinálni, akkor nem számít tehernek. Etetése, itatása se nagy gond, bár a főnök gyakran csinált neki gyümölcsös tálat, különböző gyümölcsöket összerakott neki, vagy nasikat, mogyoró, szotyi. Tanítgatása sem nehéz csak jutalom kell mert okosak ezek, rájönnek hogy a kajáért kell megcsinálni nekik ezt azt.

Elég sok tenyésztő foglalkozik arákkal, nem a beszerzése -sajnos- a legnagyobb gond velük.

Nekem van több kék-sárga is, de aki megáll nálam, és kijelenti, hogy neki ilyen kell, mindig hogy ki kell ábrándítsam őket belőle, hogy ez nem úgy van ahogy gondolják. Főleg nem olyannak valók, akinek még egyáltalán nem volt tapasztalata madarakkal. Az első gond, az a mérete, hihetetlen nagy, főleg ha bent van a lakásban. Mindenki tudja, hogy mekkora az ara, én is ismertem, de mégis koppant az állam, amikor a nappalimba beköltözött egy. Egyszerűen nem oda való, túlméretes. Kalitkát lehetetlenség számára kapni, amiben akár huzamosabb ideig (ezalatt pár órát értek) tartózkodhat, csináltatni kell. De sajnos még azokban is azonnal szétveri a tollait, és azokban sem tudja igazándiból kifárasztani magát. A nekik való játékok, és a legfontosabb, táp is eléggé hiánycikk itthon, és ez sem könnyíti meg a tartásukat. A másik legnagyobb probléma vele, az a hangja. Szerintem ebben kimondottan szemét madár, mert amit el lehetne egy kis suttogással intézni, egy nemtetszés kifejezése, ilyesmi, amiatt is teli torokból ordít. Tehát szereti hallatni a hangját, de a gondot tetézi, hogy a hangjának a volumene nem éppen emberbarát, és alapból a hangja is eléggé sérti az emberi fület. Tévézni, rádiózni, telefonálni vagy esetleg pár percet csendben relaxálni lehetetlen mellette, és az sem árt, ha a szomszédoknak rendelünk egy adag füldugót, mert ez az a hang, amit ők sem tolerálnak, akármennyire állatbarátok.

Tulajdonképpen ezek a legnagyobb buktatók a tartásukkal kapcsolatban, nem tűnnek annyira nagynak, de mind a kettő, a méret és a hang is eléggé fontos.

Barátnak lehet belőle barát, egy szülők által nevelt példány is eléggé barátságos, nem riadozik az embertől annyira, a kézzel nevelt pedig kimondott odavan az emberért. Én a többi papagájomhoz hasonlítva (jákók, amazonok, stb) nem tartom őket kimondott észkombájnnak, de aki ismeri is egy kicsit ezeket a papagájokat, az azért az tudja, hogy itt az intelligencia az egész más szinteket ütöget már ebben a kategóriában, és azért az arából sem spórolták ki az észt. Inkább ha taníthatók akkor ilyen trükkökre, mutatványokra hajlandóak, persze amit ők játéknak élnek meg, mintsem beszédre. Az enyémek nem nagyon tudnak beszélni pár szón kívül, és azt a pár szót sem szépen artikulálva mondják.

A szobatisztaság egy jó kérdés, ezzel kapcsolatban annyit kell tudni, hogy madarat nem nevelünk arra, mert komoly pszichés károkat is okozhatunk bennük. Ők nem kutyák, akik szagok alapján jelölik meg a területüket, és ezzel elérhető, hogy egy helyre piszkítsanak, ők madarak. Őket nem érdekli ez, erőltetni meg szerintem káros rájuk nézve. Viszont ami mellettük szól ebben, hogy az arák fogságban nem egy hatalmas felfedezők, ha kapnak egy ágat, azon simán elülnek, és nem éreznek késztetést arra, hogy maguktól bejárják a házat. Repülni nem nagyon szeretnek, bár én ezt a méretükkel magyarázom, egy egy méteres madár nem nagyon tud kényelmesen 4-5 métert repülni, az rövid táv nekik.

Mielőtt kiadnék egy könyvet, rövidre zárnám, én nem ajánlom az arát házi kedvencnek. Hiába az ember telhetetlen, és nagyobbat és nagyobbat akar, ők szerintem az a kategória, ami már az embernek is túl nagy. Egy jákó, amazon, fekete sapkás, szenegáli, vagy egy nemes szerintem sokkal jobb választás lenne, főleg egy olyan számára aki nem tartott madarat. Én konkrétan alig hiszem, hogy a most bent lévő arámat is lökjem ki minél hamarabb a kertbe a többihez. Számára szerintem ez nem jó. Szóval én nemmel szavazok.

Ui.: Mielőtt valaki elszaladna arát venni, vagy akár egy nagymadarat is, azt még azért érdemes megjegyezni, hogy náluk már az ivarérés igen látványos, nem úgy mint egy kisebb madárnál, elég sok madár bekattan akkor, és kiválik a családból, hiába ő volt addig a legcukibb házi kedvenc a bolygón. De ez egy más kérdés már, de jó ezzel kalkulálni, elég sokan nem kalkulálnak, és ezért is van elég sok 3-4 éves házi kedvenc a hirdetőoldalakon.