Milyen nemu a nimfam?

Nem jó a link, hiányzik a közepéből egy rész.

Ha beállsz a Wc-be vagy a fürdőszobába te is elférsz ott mégse ott éled le az életed 90%-át hanem egy sok négyzetméteres házban és napi szinten ki is mész belőle az utcára amikor akarsz.

A papagájok vadállatok, nincsenek háziasítva. A vadonban kilométereket repülnek naponta mert kaját kell keresniük, vízhez kell repülniük, figyelni kell a ragadozókra állandóan és ha úgy adódik menekülniük kell, foglalkozniuk kell a párjukkal,stb tehát folyton van dolguk és a napi mozgásuk nagy része repülés. Nem túlzás azt mondani hogy egy ilyen állatnak kínzás egy kis kalitkában élni mert egyáltalán nem kalitkába való.

Szerinted elférnek a mostani kalitkában, a madarak testméretéhez képest nagy a kalitka de a mozgásigényükhöz, a VALÓDI igényeikhez képes nagyon kicsi.

És ez még csak a kalitka. Mint írtam a vadonban/természetben SOSE unatkoznak mert ezer dolguk van, minden egyes nap igénybe veszi őket fizikailag is és mentálisan/fejben is. Ebből következik hogy egy papagájnak se élet az hogy ott ülnek a kalitkában vagy akár a röpdében és ugyanúgy monotonon zajlik minden napjuk. Kellenek a változatosabbnál változatosabb ingerek, környezetbeli változtatások, újítások,stb hogy mindig legyen ami kíváncsivá teszi,motiválja azaz leköti őket, legyen miért repülniük,stb. tehát legyen ami lefárasztja őket rendszeresen fizikailag(repülés, fajtárs, nagy mozgástér, elfoglaltságok) és agyilag is(sok repülés, fajtárs, ingerek,élmények, tanulás, kajáért megdolgozás,stb).

Mert nagyjából így néz ki az igazi,megfelelő papagáj tartás. Ez a kis kalitkában szinte szobadíszként tartás a régi idők rossz szokása volt ami tudatlanságból és önzőségből eredt de manapság már sokféle tanulmány, kutatás, tapasztalat,stb is elkezdte bővíteni a velük kapcsolatos tudástárat és egyre inkább kezd rájönni az emberiség hogy milyen nagy igényeik is vannak valójában mert egyrészt vadállatok ráadásul levegőben "élő" állatok, másrészt olyan intelligensek mint a több éves kisgyerekek és kisgyereket se szokás a szoba sarkában ketrecben tartani "szobadíszként".

Ha megismernék az emberek a papagájok valódi szükségleteit már a vásárlás előtt akkor sokan nem vennének papagájt, lehet te se vettél volna.

Ajánlom megnézésre ezeket a filmeket/videókat:

youtube.com/watch?v=sZLqbcjT1i4

videa.hu/videok/allatok/2015.02.05.-papagajvilag-capas-merulesek-WQUNbcFscCbPk3VH

A hullámosról készült kép linkjét másold be mégegyszer. Mert amit bemásoltál linket annak hiányzik a közepéből egy részlet.

Mi is panelban lakunk. Mégis van a szobában 2db nagy kalitka, a tiédnél 3-4-szer nagyobbak. Emellett van 2 kiülőjük fix helyen a szobában, egy harmadikat szoktam összedobni alkalmanként másik szobában és naponta 4-6 órát vannak kinn.

Az embernek arra van helye amire akarja hogy legyen. Én mindenképp akartam nekik helyet így napokig terveztem, méregettem mit hova kéne rakni egészen addig amíg végül sikerült megoldanom. Át kellet rendeznem a szobát és a nagy szekrényt lecseréltem a másik szobában lévő egyik kisebbre így én nyomorgok kicsit a szekrényben de a kalitkák pont elférnek és ez a lényeg.

Én úgy vagyok vele hogy ha egyszer megvettem,befogadtam őket akkor nem rajtuk fogok spórolni hanem ha kell inkább magamon mivel én akartam őket és nem ők akartak hozzám jönni tehát kötelességem minden igényüket és szükségletüket a lehető legjobban teljesíteni/kielégíteni és a lehető legmegfelelőbb azaz legtermészetesebb életet biztosítani nekik mivel vadállatokról van szó akik nem tudnak alkalmazkodni az emberhez így az embernek kell alkalmazkodnia hozzájuk, az embernek úgy kell alakítania az életét hogy az a papagájoknak is jó legyen.

Szó sincs arról hogy lusták, sokkal inkább viselkedészavarosak. A hullámos papagájok alaptermészete a hiperaktivitás, a nimfák kicsit visszafogottabbak de ők is aktívak. Ez a viselkedésük kiskorukban még egyértelműen megvan de aztán a körülményektől függően ez megváltozhat,eltorzulhat. Ha bekerülnek egy kis kalitkába és ingerszegény a környezetük heteken belül látni rajtuk hogy kezdenek "ellustulni" mert ha nincs helyük mozogni, nincs miért mozogniuk nem fognak a rácson körbe-körbe mászkálni csak azért hogy mozogjanak így elkezdenek egyhelyben üldögélni és hamar kialakul a viselkedészavar azaz inaktívvá válnak a nem megfelelő környezet miatt. Nem azért nem mozognak mert alapból nem akarnak hanem mert a tartási körülmények kényszerítették őket kevés mozgásra és az inaktivitás idővel szokássá vált, egy az egészségükre káros szokássá. Teljes tartásmódbeli változtatással idővel visszafordítható.

A vadonban minden napjuk más, nincs 2 egyforma nap, rengetegféle kihívás és inger éri őket.

2 hullámosomat másfél-2 hónaposan vettem egyszerre. Ebben a korban nagyon formálhatóak, ahogy ebben a fiatal korban ivarérésig tapasztalják az életet úgy fognak élni. A karantén kalitkájuk nem volt túl nagy de pár nap után már kiengedtem őket és fiatalokhoz illően össze-vissza repkedtek puszta szórakozásból. Hogy megtartsam,biztassam ezen jó szokásukat megtanítottam őket hogy hívásra repüljenek rám és így ismertettem meg velük a szobákat. Karantén után rengeteget voltak kinn a többiekkel a szobában az akkori 3 kiülő között össze-vissza repkedtek mert mind új és kalandokkal teli volt nekik. Minden lehetséges módon körbevettem őket ingerekkel azaz úgy rendeztem be az akkori kalitkájukat hogy azt se tudták mit rágcsáljanak/mit csináljanak, változatos állagú,kinézetű kaják különféle módokon tálalva, erkélyen való napozás és nézegetés, közeli erdő melletti zöld részen való nézegetés,napozás a kalitkában míg a nimfáimat hámmal reptettem, kinn a szobában a kiülők folyamatos változása, újféle játékok, ételkereső játékok, gyakori kalitkaátrendezés, training. És mondhatni tökéletes hullámosokat neveltem. Hiperaktívak, kíváncsiak, mindenük a repülés/száguldozás, teljesen természetes nekik hogy szinte függőleges ágon ülnek vagy hogy fejjel lefelé lógva kapaszkodnak át másik ágra, minden gyümölcsöt/zöldséget/egyebet megkóstolnak és általában meg is esznek, stb. Felnőtt korukban és azóta is ugyanúgy éri őket mindenféle inger de most már nem olyan töményen mert már nem változik meg a viselkedésük attól ha valamiért egy ideig nem történne semmi érdekes mert megszokták a pörgést.

Kb. fél évvel ezelőtt egy ismerős nekem adta a megunt hullámos papagáját. Egy ideig volt párja de meghalt. Egy kb. 30x45x60cm-es kalitkában élt néhány vacak társaságában, a vele való foglalkozás annyiból állt hogy beszéltek hozzá és etették maggal,takarították. 2 év alatt ilyen szörnyű körülmények között teljesen inaktívvá vált, nem volt kíváncsi semmire, elment az életkedve sőt unalmában és a borzalmas kalitkaberendezés miatt rossz szokásokat vett fel(repülni is alig tudott mert már fiatalon ebbe a kalitkába került). Így került hozzám. Fél év kellett sokáig napi extra foglalkozással hogy kizökkentsem az inaktivitásból és úgymond megtanítsam élni és repülni(elképesztően rosszul és lassan repült mert a tüdeje,stb nem volt hozzászokva így fizikailag keveset/pár métert de azért tudott, fejben viszont egyáltalán nem tudta hogyan kell repülni), a rossz szokásai múlóban de még mindig megvannak. Most két és fél-3 évesen tart ott ahol pár hónapos korában kellett volna. Úgy fürdik mint egy lökött kis fiatal(pár hónapos), az első néhány alkalommal amikor kiraktam napozni elbújt a nap elől mert életében nem látott még UV sugarakat(a papagájok látják) és nem érezte a nap melegét, kezdetben nem tudott megállni a ferde faágakon mert állandóan csúszott lefele annyira hozzászokott a vacak műanyag ülőrudakhoz amiket nem kell szorítani mivel egyenesek(ami természetellenes, a fák ágai ferdék) de hamar megszerette őket mert sokkal jobban érezte magát abban a testhelyzetben még akkor is ha kezdetben meggyűlt a baja a kapaszkodással, a többieket utánozva kezdett gyümölcsöket,stb kóstolgatni amik meglepően hamar elnyerték a tetszését de a csapat jelenléte nagyon sokat segített ebben, a többieket utánozva kezdett el életében először faágat rágcsálni pár hónapnyi nálam töltött idő után aminek én kifejezetten örültem mert kicsit nagy volt a csőre,stb. Na szóval fél évbe telt mire nem teljesen de normális,normálisabb, életvidám hullámos vált belőle, remélem a jövőben még tovább fejlődik és legalább 95%-osan helyrejön.

Ezzel a regénnyel csak azt akartam illusztrálni hogy a lustaság egyáltalán nem normális és nem egészséges a papagájoknál. És hogy a tieid se maguktól olyanok amilyenek...

A hullámosod pedig tényleg tojó.

Más véleménye a kép alatt olvasható: [link]

Ők igazán hozzáértők, arra tették fel az életüket hogy felvilágosítsák az embereket a papagájok valós igényeiről továbbá papagájokat mentenek ki rossz körülmények közül majd új megfelelő körülményeket biztosító gazdákat keresnek nekik.