Szerintetek ciki, ha hím papagájomnak puszit adok? 14f

Gondoltam rá már én is. de a ragadozók inkább a gyengébb, könnyen elkapható példányokat részesítik talán előnyben.

Azt meg nem tehetem meg vele, hogy bezárom, mert megszokta, hogy szabad madár és oda megy ahova csak kedve tartja. Úgy bánok vele, mint ha ember lenne. Ha csak nem feltétlenül szükséges, nem korlátozom semmiben. Önálló akarta van és jól tud hozzám alkalmazkodni (igyekszem én is ezt hasonlóan tenni). Így várhatom tőle a legnagyobb együttérzést amikor valamit elvárok, ami fontos.

Amikor véletlenül ode pottyant ahova nem kellne (nem szokott de előfordul). Akkor ha nagyon megszidom, úgy megismétli akár sűrűn egymás után, hogy lássam, nem lehet vele így beszélni.

Önérzetes madár!

Aztán ha szépen mondom, hogy ide kell (mutatom neki) és nem oda.

utána megsimogatom és meg dícsérem, hogy okos madár, azt megérti. Azután már direkt mutatja, hogy rámnéz és ha látom, akkor oda kakál, ahova mutattam neki és figyeli, várja, hogy mit mondok erre neki.

Nagyon okos madár.

Hihetetlen mennyire értelmes, nagy lelkű lény.

hatalmas szeretet van benne,d e a bosszút is tud állni ha valami nem tetszik neki. Pont olyan mint egy ember. Ha emberszámba veszem akkor imád. Ha nem, akkor azt is megmutatja. Sznte már beszélgetünk sokszor és nem én beszélek hozzá, hanem a madár saját gesztus nyelvén kommunikálok vele és persze az általa megtanult szavakat is érti.

Pl ül az alak párkányon és le akar repülni onnan. Látom, mert oda néz és kinyújtja a nyakát. Akkor mutatom neki a nkezemmel, hogy innen oda? megyünk? Akkor alá teszem a nkezem és ha oda akar mennni (már pedig ha oda nézett és azzal a nézéssel az azt jelenti) akkor fel ül a kezemre és tudja, hogy akkor oda teszem le. Kialakult köztünk egy sajátos kommunikáció. Mondhatni értek madár nyelven de ő meg ért ember nyelbven, a lányeg, hogy nagyon jól megértjük egymást.

Ja ahol kezdtem az elején..

Valamelyik nap alig tudtam lebeszélni, hogy oda jöjjön hozzám aludni az ágyba a fejemhez. A helye legtöbbször amikor pihen, a szoba ajtó tetején van, amit kitámasztottam, nehogy becsapódjon. Ott szokott aludni. Alatta van mindig újságpapír, amivel tisztán tudom tartani. Azt is tudja hova lehet pottyantani és hova nem.

Szóval este még kicsit simogattam, becézgettem és puszilgattam (hogy hű legyek a topik témához is) :) Aztán felment az ajtóra, ahol legtöbbször aludni szokott.

Egyszer csak gondolt egyet és oda repült az ágy fejrészén a fejnél lévő peremre, ahol a fejem szokott lenni. kicsit hagytam de azután megint feltettem az ajtóra, hogy ott aludjon. Még vissza sem értem de már megint ott volt. Megint felvettem és mondtam neki, hogy szeretem és láthatóan érezte értette, mert úgy reagált rá. Aztán megint feltettem az ajtóra, de pillanat és repült vissza a fejemhez az ágyra. Ezzel szinte mondta, hogy ő is szeret és ott akar aludni mellettem. Az ő szimbólum nyelvéből ez jött le.

Egyébként reggel mindig úgyis oda jön és ott hasal a fejem mellett szundikálva és kifelé tartja a fenekét az újságpapír fölé. Ott pihen velem és amikor kezdek mocorogni fordulni, akkor kezd el kiabálni, vagy meghúzkodja finoman a fülem a hajam vagy a fejemre koppintgat finoman, hogy "engedj ki repülni". Addig viszont csendben van. Minden mozdulatából és viselkedéséből az jön le, hogy nagyon értelmes és intelligens madár.

Egyébként megért szavakat, mint pl azt a szót is, hogy "szeretlek". Olyankor lassan becsukja a szemét, mint amikor valami nagyon jólesik neki. Hihetetlen érzelmeket tud kifejezni.

Az persze nagyon sokat számít, milyen hang lejtéssel mondok neki egy szót. Azzal lehet leginkább átadni a szó valódi jelentését. Abból ért a legtöbbet. Az egyáltalán nem mindegy hogyan mondom. Aztán persze a szót jelentését is össze köti vele.

Olyant meg tudott érezni régebben, ha valamiért kicsúfoltam.

Pl azt amikor még tanulta és próbálgatta kimondani, egy-két éves kora környékén a szót, hogy "gyönyörű".

Először mondtam neki, közben félig becsukott szemmel szinte mozgatta a csőrét, mint ha mondaná velem és közben kicsit morogta is (mint ahogy a papagáj is szokott tanulni). Amikor elhallgattam, akkor ő kezdte mondani. Volt amikor kijött rendesen a szó, hogy "gyönyörű", de aztán többször mondta elharapva, hogy "gyönyrű".

Aztán tanítgattam de a végén én is úgy mondtam, ahogy ő eltévesztette, hogy "gyönyrű", érezze a különbséget. Erre nekem rontott és csípkedett a csőrével és megvert a szárnyával, hogy ne csúfoljam ki. Egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen mély lelki dolgot megértsen egy galamb mint a csúfolódás.

Korábban is volt hasonló eset.

Akkor már nagyfiú volt és szokott párosodási dolgokat mutatni. Még volt amikor a kezem vagy a lábam ujját is megugrotta. Eleinte nem is tudtam mit csinál. Aztán kiderült, amikor oda spriccelt. Aztán erről hamar leszokott. Az ujjaim a galamb farktollaira emlékeztethették (mint utólag rájöttem) és felkeltette benne, mint fiatal 'kakasban' a párzási ösztönt.

Egyszer épp fent ült az ajtó tetején és pihent. Viccből mutattam neki a párosodási szimbólumot az ujjaimmal, ahogyan egy galamb ráugrik párosodáskor a nőstényre és aláfordul a farktollával és közben a szárnyával csapkodva egyensúlyoz a hátán. Erre vadul nekem repült, szinte nekem ugrott dühösen és elkezdett a szárnyával verni és csipkedni mérgesen, hogy ne csúfoljam ki őt.

Nagyon intelligens madár.

Hihetetlen hogy tud ilyen értelmes lenni egy galamb.

Az ember az utcán látja, csak az jön le, hogy mindentől elmenekül és fél. persze ez is csak az önvédelem az idegen veszélyes dolgoktól.

Itt nálam úgy él a család tagjaként, hogy tisztában van vele, hogy szinte emberként tartjuk tiszteletben az ő kívánságait is, már amit lehet. Amit meg nem azt megmagyarázom neki az ő nyelvén, a szimbólum nyelven. Ahhoz viszont kell, hogy megalapozott legyen köztünk egy olyan kapcsolat, hogy egyáltalán legyen közös értékrendi kontaktus lehetőség közöttünk. Ehhez viszont első napoktól kezdve nálam kellett nevelkedjen. Különben ha egy szülő galamb neveli helyettem, akkor elvadult volna és félne még tőlem is.

Sőt nála is volt egy kényes időszak, kb két hónapos kora környékén.

Olyankor az igazi galamb szülőkről is leválik a fióka és megkezdi az önálló életét és saját párt szerez és azzal családot alapít.

Akkor már felnőttnek érezte magát. Korábban is ki szoktam menni az erkélyre vele de akkor elrepült a korlátra de elég furcsán, már nem akart a közelébe engedni és nem is jött oda amikor hívtam. Tartotta a távolságot.

Akkor eltűnt három-négy napra.

Minden nap kimentem és vártam, hogy oda jön, legalább enni adjak neki, de nem. Volt amikor megjelent de tartotta a tisztes távolságot és elment megint. Tettem ki magot de másnap ugyanúgy ott találtam érintetlenül, talán oda sem jött, nem is látta meg.

A negyedik napon viszont ahogy kinyitottam az erkély ajtót, máris szaladt be minden korábbi tartózkodásával felhagyva. Szinte érezni lehetett rajta, "kint hideg van és éhes is vagyok, dehogy maradok kint tovább!"

Rájött, hogy itt királyi élete volt előtte is, kint meg kegyetlen zord a világ. Ezt semmilyen kinti szabad életért sem adja fel.

Azóta már nem is akarna elmenni. Sőt talán el is pusztulna ha nem élhetne itt velem, annyira megszokta a hat és fél év alatt.

Sőt közben hozott egy kislány galambot is már régen, akit szintén beengedtem és megtanulta a házirendet. Eleinte voltak vele gondok a házirenddel, eleinte összekakált mindent. Mutattam hova kell és ha nem oda tette akkor "kidobtam" az ablakon és egy ideig nem is engedtem vissza (a lányt) és csak egy kicsit később jöhetett megint be a lakásba. Mostanra már jobban tudja és betartja, hogy mit hol szabad csinálni pottyantani, tollat rázni, hova nem szabad felmenni sem stb. mint a 'gyönyörű'.

Azóta már sokszor az a galamb, a lány is oda jön a kezemhez és kezdi kopogtatni, csipegetni hogy kapirgáljam borzolgassam meg a tollát neki is egy kicsit. Szóval már ő is családtag lett a nevelt 'fiú gyerek galambom' után. :)

Itt éppen fodrászkodja jóanyámat.

https://www.youtube.com/watch?v=JKDktpiCaRQ

Mi lett a tiédel?

Honann tudod, hogy ragadozó támadta meg?