Erkélyen szeretnék két galambot tartani. Hogyan tudnám megoldani, hogy a odaszokjanak?

Ha kiteszel búzát és egy edénykében vizet nekik, akkor előbb vagy utóbb úgyis meglátja valamelyik és utána már elzavarni se lehet többet. Sőt látják a többiek, hogy oda jár valamelyik galamb, akkor már mennek nézni, hátha valami ennivaló van ott, mert a galambok nagyon okos madarak. Ha rendszeresen eteted őket, akkor lassan tele lesz az erkély, hogy kilépni sem lehet, mindig takarítan kell utánuk.

Imádom én is a galambokat, de nagyon szaporák.

kb három hét alatt kikel két tojás, azután a következő hónapban megint kettő. Egy galamb kb kettő-négy hónap alatt ivaréretté válik és párt talál, ami azt jelenti, hogy azok is szaporodni fognak az előbb leírtak szerint. Ki lehet számolni, hogy százas nagyságrendű galamb születik egy év alatt, ha a szaporulat is tojni és költeni kezd.

Még 2005-6 környékén ide tévedt két galamb és itt költöttek évekig. Ezt látták más galambok is és volt másik pár is akik ide tojtak a maguk építette fészekbe, még 2008 augusztusában. Aztán amikor kikelt kettő kicsi madár, akkor nem jött vissza a szülő, de elég hideg volt és behoztam, hogy meg ne fázzon, a három napos kicsi galambokat. A kislány sérülten született, olyan kis ügyetlenke volt és a bal lábát nem tudta kinyitni, kicsi madárként óvatosan finoman próbáltam masszírozgatni neki, mire lassan már tudta hsználni, de mindig kicsit be volt fordulva az a láb fele, amíg végül el nem tűnt egyik nap az erkélyről. Azt már nem láttam többet.

A fiú galambot is felneveltem. Belőle egy életerős madár lett. Egészen kicsi korában kellett neki a meleg madár testét pótoli, különben kihűlt volna. Kétliteres műanyag palackba tettem 40 fokos vizet és tettem rá egy törlőruhát, az mellé jöttek a kicsik és a tetejére tettem egy másik ruhát lazán. Ez volt a pótmama. éjszaka is kellett cserélni a vizet a "pótmama" palackban.

Etetni műanyag fecskendőből adtam a csőrébe búzadara és víz keverékét. Közbenm tapintottam a kis begyét, hogy mennyi van benne, nehogy túl tömjem. A kicsinél lehet érezni még, hogy mennyire telt meg. Így nőttek fel röpképessé.

A kislány nem tudott felrepülni az ajtóra sem egyedül, valahogy az egy kicsit ügyetlenke maradt és végül az erkélyen volt kint amikor eltűnt és hiába kerestem már nem találtam sehol. Elveszett.

A testvére, a fiú viszont azóta is itt nevelkedik nálam és lassan már nyolc éves lesz és nagyon imád minket. Reggel oda ül a fejemhez és lefekszik egészen közel hozzám, szinte oda bújik és itt szundikál, közben a fenekét kitolja kívülre az újságpapír fölé. Aranyos okos galamb.

Amikor ki akar menni, akkor kiabál az ablak párkányon, akkor kiengedem repülni. Aztán ha kinézek és meglát, akkor boldogan repül a vállamra és ott forogva búgja a fülembe, amit sokszor hallott tőlem. Sokat mondta, neki, hogy gyönyörű galambom és azt tanulta meg turbékolásként. Forog a vállamon és mély hangon bele turbékolja minden fordulatnál, hogy gyönyörű. ez lett a neve is, "gyönyörű".

Mutatok egy videót, itt éppen a fészkén ül. Hozott egy párt magának és azzal szoktak költeni, de általában kicserélem a tojásokat húsvéti műanyag hímes tojásokra és akkor is ül rajta és megnyugszanak, hogy van tojás. Aztán ha nem kelt ki (miért is kelt volna), akkor megint szerelmeskednek két hétig és kezdődik elölről.

Volt amikor engedtem kikelteni nekik tojást, de csak ritkán, mert sok macera van vele és a kicsiknek nem olyan könnyű megtanítani, hogy hova lehet és hova nem lehet kakilni. A nagyok azért nagyjából tudják.

Arra kell vigyázni a galambbal, hogy amikor megrázza a tollát és a szaru toll töredékek szállnak a levegőben az allergiát okozhat a tüdőben és ebből komolyan baj is lehet.

Itt egy videó a galambomról, amit én neveltem:

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

Ha meg majd a kicsi születendő galambokat akarod a kezedhez szoktatni, akkor figyelni kell, hogy mit akar a kismadár és annak lehetőleg eleget kell tenni. Ol. nem szabad megfogni erővel, ha ő nagyon nem akarja, mert az benne félelmet ébreszt és nem a barátot fogja látni benned, hanem félelem alakul ki azzal szembe, aki A kicsi akarata ellenére erővel olyant tesz vele, amit ő nem szeretne. Viszont ha kézből adsz neki enni és egészen kicsi korától is lát napról napra ott maga mellett, amikor a szülei már nincsenek ott vele, akkor lassan hozzásdszokik. Az is fontos, hogy azt ne nagyon lássa, hogy ott van valamelyik szülő és próbálsz a közelébe férkőzni, viszont a szűlő jól el fog zavarni, ha nem hagyod magad, akkor jól el fog verni a szárnyával és jól megcsipkedi a kezed, amit azért ki lehet bírni, de az a baj ebben, hogy akkor a kicsi is azt látja, hogy flni kell tőled és nem lesztek úgy barátok.

A galambok nagyon figyelik egymást, Ha pl az anyjának enni adsz de nem afarod közben minden áron megfogni őt, akkor a kicsi is látja, hogy a mama elfogadott és a kicsi is jobban elfogad.

Nyárom jó ha kiteszel nekik egy 20X30 centis műanyag edényben kb kettő-három centi magas fürdővizet, amive lehet nagyobb kavicsokat tenni, hogy amikor akar akkor azon tudjon lépkedni és csak kedve szerint óvatosan tudjon bemenni a vízbe. Volr több galamb is még 2006-2008 körül, amik itt születtek és velem együtt pancsoltak a leírt fürdető medencében. Bele tettem a vízbe az ujjam és lubickoltam vele, csapkodtam finoman a vizet. Erre a kicsi is bele ugrott és elkezdett fürdeni, lubickolni a kavicsok, kisebb kövek között hagyott részeken. Aztán felugrott a kezemre és ott szárítgatta magát. Sőt amikor megszáradt, akkor felengedtem a vállamra és ot a fülemben turkált a csőrével és a hajam huzigálta. Jól érezte magát rajtam és velem, mert semmit nem csináltam úgy vele, hogy azt ő nem akarta volna.

Volt amikor bevittem és ágyra tettem egy plédet. Arra lefeküdtem a nyári kánikulában és a kicsi kislány galamb oda feküdt mellém és elkezdte a karórát csipkedni és kopogtatni. Aztán oda feküdt a nyári kánikulában csupasz oldalam mellé és fél oldalával szinte rá dőlt, úgy megszeretett.

Volt amikor elmentem kerékpár túrázni és nem volt neki tallán elég mag kint. Amikor megnéztem, hogy mit csinál estefelé a kicsi, akkor csak állt kint és nem mozdult. Szóltam hozzá de csak áéét mint a szobor. Adtam neki enni hántolt napraforgő magot, de nem se rezdült csak sértődötten nézett rám. mivel ez a kisgalamb imádott különben, ezért a kezembe vehettem és a megszokott módon kezdtem neki szépen beszélni, kedveskedni. Erre egyszer csak feloldódott a feszültsége és olyan volt mint régen. Neki látott enni és teljesen normálisan viselkedett tovább.

úgy kell bánni a kismadárral is mint egy idegen emberrel, mint amikor meg akarsz barátkozni valakivel, akinek először el kell nyerned a bizalmát. A kis állatka is ilyen, sőt sokkal érzékenyebb a saját akaratának az általad való elfogadására és a tiszteletben tartására.

Aztán kb két hónapos korában, volt amkor kimentem az erkélyre és a kicsi galamb ott ült, de állt mellette egy másik galamb, egy idegen. Láttam, hogy az lehet a párja. Amikor közeledtem feléjük, akkor látszott, hogy szinte mondják, MOST NE! Akkor ott álltunk egymással szemben, Az én kis galamb "barátnőm" ott állt az erkély szélén a frisen szerzett párjával és nézett az arcomba mozdulatlanul. Csak nézett és nézett rám mint ha búcsúzna. Talán eltelt fél perc így, talán volt egy ids, mire rájöttem, hogy valamit nekem kell lépnem és lassan megpróbáltam feléjük közeledni. (erre a máskor a kislánygalamb rám ugrott és örül, hogy ott vagyok.) Most viszont csak a párját figyelte, miközben engem nézett, az arcomat figyelte. Amikor közelebb léptem akkor a párja mint a villám, megugrott és szinte azonnal ment vele ugyanolyan villanásszerűen az én kislány galambom is. Többet nem láttam őket.

A mostani is csak azért maradt itt, mert szeptemer elején született, és amikor rá jött ez a szülőről leválás és pár keresés időszaka, akkor hideg november volt. ő itt bent lakott (lakik most is). Amikor kiment az erkélyre, már nem engedte, hogy közelebb menjek hozzá. na mondom akkor tőle is búcsúzhatok. Minden nap vittem ki neki magot, hogy kint se éhezzen, de csak a legelső nap fogadta el, azután már vissza sem jött. Ettől föggetlenül minden nap kinentem a hideg ellenére és próbáltam nézni, hátha ott van,. de nem. Aztán a negyedik napon amikor kimentem, akkor megjelent és oda ugrott az erkély talajára és gyorsan beszaladt a szobába, meg sem állva egy pillantra sem. Szerintem akkor jött rá, hogy kint nincs mit enni sé hideg is van, akkor mi a csidát keresne ő kint. Azótea itt lakik, mintha családtag lenne, Az is. mindig oda jön ahol vagyunk és nagyon szereti a közelségünket. általában az ajtó tetején szokott ülni és a papír fölött végzi a dolgát. Mostanában viszont mindig oda bújik a becsukott rekamié fejrészéhez és ott szundikál mellettem, de van amikor csak reggel jön ode és addig ott kuksol és szundikál mellettem,amíg nem látja, hogy kezdek mocorogni. Csak akkor kezd kiabálni, amikor már látja, hogy felébredtem. általában nem zavar fel. úgy lapul fekszik mellettem, szinte hozzám ér közben. Egészen szorosan. Ez csak a kialakított kapcsolaton és egymás kölcsönös tiszteletén, szeretetén múlik, akár egy kis állatkával is. Persze ez az embwerek világában is meg tud alapozni egy jó kapcsolatot, ha figyelbe vesszük egymás igényeit és kölcsönösen megadjuk egymásnak a tiszteletet.

Nem szabad, hogy úgy álljunk, akár egy állathoz is, hogy ez csak egy állat. Sokkal érzékenyebb és sokkal nagyob tisztekletet és szeretete igényel egy kicsi állatka, már csak azért is, mert tudja, hogy Te jóval nagyobb vagy nála és ki van szolgáltatva az erősebbenk. és mint ezek ellenére is mekpja azt ami minden élőlénynem kell, akkor felhőtlen lesz a szeretet és a ragaszkodás. Egy kis állatka nagyon meg tudja hálálni, ha valaki jó hozzá. :)

Azért mondom el ilyen részletesen, mert látom, hogy szereted az állatokat. Ezt tapasztaltam és ez általános érvényű minden kapcsolatra, az állatokkal valóra is.

Most van a fiókaszezon, rengeteg az elárvult fióka. Ha felneveled őket, garantáltan visszajárnak.

Hozzánk is járnak enni nevelt fiókák, minden nap. Berepülnek a konyhába, bekajálnak, szundikálnak, továbbmennek. És bemutatják a párjukat, elhozzák a fiókákat.

Egy sánta is járt élete végéig, etettük, hogy túlélje a brutális lábtraumáját.

Szóval ha tényleg érdekel, esetleg tudok beszélni emberekkel akiknek meg túl sok fióka jut.