Akik valamilyen madarat tartanak, le tudnák írni, hogy mit szeretnek bennük?

Én például rühellem a macskákat, de meg tudom érteni miért tartják őket.

Imádom a madarakat. A szagukat, a tekintetüket, a fényt a szemükben, a mozdulataikat, azt, hogy mennyire szabad lények. A függetlenségük, a kedvességük, nyugalmuk, és bizonyos szempontból a távolságtartásukat is.

Amúgy már 10-15éve nem tartok, csak mentek.

Azt, hogy a többi ember miért tart madarat, én sem értem. Valószínű mert kuya-macska sok lenne a lakásba,a hal túl kevés, meg divatos is, csicsereg, színes.

100ból gondolom kb.2-3 szereti úgy ahogy kéne. Azok meg inkább sajnálják őket bent tartani

Van igazság abban amit az első írt.

Én tartok pár papagájt. Mindegyik különböző személyiség, csodálatos kis lények de nem azok a tipikus házikedvencek. Simán rájuk lehet mondani hogy vadállatok kivétel nélkül. Ebből adódóan a viselkedésük meg az igényeik is olyanok amiket csak kevesen tudnak megadni nekik. Az enyémeknek szobai röpdéje van, fajtárssal,stb. de ha tehetném kinti röpdébe tartanám őket mert az a legjobb nekik. Őket még vettem de azóta amiket megtudtam... soha többet nem veszek inkább befogadok rászorulókat,meguntakat.

Viszont valóban a legtöbb csak sínylődik valakinél mert rengeteg ember nincs tisztában a tartásukkal. Aztán amikor az ő hibájukból jönnek a problémák megválnak a madaraktól. Gazdáról gazdára vándorolnak szegények amitől teljesen kikészülnek. Vagy külföldön menhelyre viszik őket márha befogadják őket mert a legtöbb menhely dugig van tolltépős,öncsonkító,stb papagájjal amit csakis az ember okozott és szegény madár lehet élete végéig olyan állapotban marad vagy akár el kell altatni annyira komolyan öncsonkít. A szaporítók de a tenyésztők is csak gyártják és gyártják az újabbakat nagyrészt kézzel nevelt tehát eleve összezavart,elrontott madarakat hogy minél több erre a sorsra jusson... Miközben egy marék ember azon dolgozik keményen nap mint nap hosszú hónapokig,évekig hogy a tönkretett madarak újra normálisan gondolkodjanak és ne megtámadni akarják a fajtársaikat vagy hasonló. Meg hogy időben eljusson az infó a gazdákhoz még mielőtt baj lenne.

Ehhez hozzátartozik az is hogy boldog-boldogtalan szaporítja őket. Vegyük például a leggyakoribb hullámos és nimfa papagájokat. rengeteg van belőlük mert a 13 éves pistike is gyárthat fiókákat. És sajnos meg is teszik a legtöbben mintha fióka nélkül nem lehetne papagájpárt tartani. A mikéntjéről már fogalmuk sincs a legalapabb(tegyük fel az odút) dolgon kívül. Ebből aztán vannak elhullások de mivel ezek a fajok elég szaporák és strapabírók sokszor életképes fióka lesz belőle csak épp a "minőségük" nem olyan amilyennek lennie kéne. Aztán eladják a fiókákat....

A nagyobb fajoknál a leendő gazdák tájékoztatásának kimaradása az ami a legtöbb bajt okozza. A magukat igazi tenyésztőnek hívó szaporítók de a legtöbb tenyésztő is annyit mondanak csak kis cuki,megtanul beszélni,aranyos,bújós,stb. A másik oldalról meg egy szót se mondanak hogy milyen szociális és intelligens ebből kifolyólag fajtárs kell neki, ivaréréskor már nem lesz annyira cukimuki sőt csípni fog nem kicsit, ha nincs fajtárs viselkedésproblémás lesz ami senkinek se lesz jó, a fajoknak más-más a viselkedése tehát egy amazontól nem meglepő ha támad,csíp,védi a területét,párját,stb. Amikor a tudatlan gazda ezzel szembesül akkor meg inkább eladja... vagy hagyja hogy egy pici kalitkában tolltépetten sínylődjön nála a madár évekig akit egy idő után már ki se enged mert hát agresszív...

Nekem mindig szokott lenni egyszerre: 1 nimfapapagáj és 1 hullámos papagáj.

Nem tudok köztük dönteni sose, egyik ezért szép, a másik azért szép. A nimfa aranyos méltóságteljes, a hullámos cuki és tarka. Nemrég pusztult el két 25 éves, boldogságban élt madaram: Pityuka, a sárgafejű fehér nimfa és Alex, a zöld hullámosom. Nagyon össze voltak haverkodva már, megszokták egymást. Egyszercsak megöregedtek és meghóttak szegények. Nem egyszerre, de látszott, hogy nem betegek, csak erősen öregek. 25 Év! Azért ez sok! régebben is volt nekem felváltva ez a faj is-az a faj is, tehát nimfi és huli felváltva.

Egyszer aztán nem bírtam dönteni(és attól a naptól fogva se)a két szépséges, intelligens, okos faj közt.

Az Isten se tudja, mennyi madaram volt összesen. Most nemrég vettem múlt hét szombaton egy hullámost és egy nimfát megintcsak, mert mind a két papagájfélét ugyanúgy csodálom, csak kissé más tényezők miatt.

Ő egy fehér hullámos papagáj, akinek a háta és a hasa türkizkék, szárnya szürke pettyes; a nimfa pedig tipikus vadas, sárgafejű szürke. Szépségesek nagyon, foglalkozok velük sokat, a hullámos már meg is szelídült. Mivel a nimfa is látja ezt, így hamarosan ő is a kezemen ülve fog magot csipegetni.

szóval én a nimfapapagájokat és a hullámos papagájokat imádom a legjobban; És azt szeretem bennük--mint már fentebb is említettem--hogy mindegyik szép és csodálatos, de van amibe hasonlítanak, van amibe pedig teljesen különböznek.