Két hullámos papagájnak mekkora ketrec lenne ideális, ha?

Az előző válaszra reagálva a tükröt felejtsd el, a szépia pedig alap de semmi köze a csonttöréshez önmagában illetve alapból a kalciumpótlás a feladata és a súlyos kalciumhiány miatt lehet csontritkulásuk de amellett más bajokat is okoz de a szépia önmagában nem kalciumpótlás mert hiába eszik alig hasznosul. Kell hozzá dvitaminnak is jelen lennie a szervezetükben.

Ha nem akarod kiengedni őket akkor legyen 100-150cm magas is a röpde de ha a földön lesz akkor 170magas is lehet és jobb lenne 200cm hosszal. Ekkora helyen már tudnak repkedni. Az ágakat pedig úgy tedd hogy a 2 végébe inkább hogy a középső rész üres legyen, legyen helyük repülni oda-vissza de azért persze legyen több ág, vékonyabb,vastagabb,elágazó és feljebb-lejjebb.

Ja és persze hinta, fűzfagallyak csokorban,stb egyszóval elfoglaltságok.

Egyebek amik kellenek: [link]

Az itatót magasabbra hogy fentről ne tudjanak belekoszolni annyira.

Az etetőt lehet lejjebb de nem a ketrec aljába inkább rácsra akasztott tál vagy ilyesmi mert ne keveredjen ürülékkel viszont ha alacsonyan van akkor a maghéj,szétdobált kaja jobban a röpde aljában marad.

A homokos tál mindegy csak ne tudjanak beleüríteni.

Előző vagyok.

Nem azt mondom, hogy ez a jó, dehogy is. Csak elmondtam a mi esetünket.

Utolsó!

Ha te egy WC-be lennél zárva születésedtől 20 éves korodig úgy gondolom neked se lenne rohangálhatnékod amikor betennének egy 30 négyzetméteres szobába...

A madaraknak is meg kell szokni a változást. Nem csoda ha megszeppennek egy normálisabb méretű ketreceben amikor teljesen más vacak körülményhez vannak szokva, szegényeknek az izmaik is teljesen el vannak sorvadna... Ezt lehet nyugodtan állatkínzásnak nevezni.

Szerencsétlen madaraknak hosszú idő kell mire megtanulnak újra nagyobb térben mozogni, létezni a repülésről nem is beszélve, szegények hosszú ideig a rácson másznának még akkor is ha egy 2x2 méteres röpdébe kerülnének.

Pont volt is talán tavaly 2 hasonló borzalomból mentett madár akikről olvastam, szerencsétlenek kezdetben alig tudtak tájékozódni a röpdébe és csak össze-vissza másztak, szerencsétlenkedtek.

Nincs is annál szomorúbb mikor egy madár (aki repülésre lett tervezve) nem tudja hogyan kell repülni, használni a szárnyait a közlekedéshez. Szomorú és egyben dühítő mivel csakis az ember tehet róla, a gazda kényszerítette bele őket a teljesen természetellenes élethelyzetbe... Ami egészségtelen élethelyzet is mert bizony a nem repülésnek több tucat egészségre ártalmas hatása is van és egyik rosszabb, egyik fájdalmasabb mint a másik....

Utolsó, kiegészítve a privát válaszomat.

És ugyan szerinted az mitől van, hogy ha kiszedjük őket (igen kiszedjük, mert maguktól nem jönnek ki, hiába nyitva az ajtó) mennének vissza? Ha éppen sikerül a kalitka közelébe esniük, egyből mennek vissza, és ki se jönnek újra. Bizonyára utálják a kalitkát...

Ismerem a madaraimat évek óta, látom a jelzéseiket, és soha nem tennék, olyat, ami nem értük van.