Az állatoknál mennyire igaz a kisebbre támadok mentalitás?

Baromi egyszerű a képlet, az állat vagy támad, vagy menekül. Akkor menekül, ha a túlélési esélyeit jobbnak látja, mint támadás esetén, és fordítva. Ha úgy látja, menekülni értelmetlen, akkor jobb híján támadni fog, de ha a támadásban akár komoly sérüléseket szerezhet, meneküléssel pedig nagy esélye van, akkor menekülni fog.

Ugyanezt mérlegelik, amikor vesztes harcba kezdtek, hogy eldöntsék, meddig van értelme folytatni (ezt nevelik ki pl. a harcra szánt pitbullból úgy, hogy egy rongyon szájjal lógva kell maradnia, így elérik azt, hogy a harci kutya akkor se engedje el az ellenfelét, ha már haldoklik).

Sok mindentől függ, hogy egy állat mikor érzi úgy, hogy nem érdemes harcba folynia, pl. felálló szőrzet optikai csalódásként nagyobb méretet láttat, vicsorognak megfélemlítés gyanánt amolyan "ha nekem jössz, én nem eresztelek" módon stb. Na meg ott van egy rakás háztáji példa, ahol a kiskutya befenyíti a nagyobbat, ott is sok fajspecifikus kommunikáció zajlik.

A te példádban nem elhanyagolható, hogy míg a macska kb. 6-8 hétig szopik és 12 hetes korában jellemzően magára is hagyja az anyja, a medve 6-8 hónapig, és kb. másfél éves koráig, vagy amíg nincs új párzás kilátásban, az anyjával marad, tehát egy medvebocs sokkal kevésbé önálló és van tisztában a saját méretével és erejével, mint egy macska. Ezt valószínűleg a macska is levágta a maci testbeszédéből, azért volt bátorsága.

Növényevő állatoknál meg nem igazán a méret számít, mert ők tényleg csak akkor támadnak, ha védik az utódaikat vagy a saját életüket, egyébként békések. (Vö. az afrikai nagyvadak közül miért a növényevők okozzák a legtöbb emberi halált? Mert pár száz év alatt megtanulták, hogy az ember bizony legyilkolja őket.) Az oroszlánoknak és egyéb ragadozóknak elég nagy számban és elég éhesnek kell lenniük ahhoz, hogy kifejlett egyedekre támadjanak, általában a borjakat célozzák be.

“Az állatoknál mennyire igaz a kisebbre támadok mentalitás?”

Elsősorban nem csak a méret a lényeg (na, nem úgy) hanem az is ,hogy mennyire vagy agresszív, illetve gyenge. A ragadozók sem feltétlenül a legkisebbre támadnak hanem a leggyengébbet igyekeznek kiszemelni. Ez persze lehet pont a legkisebb borjú vagy épp egy öreg állat. Viszont ha kicsi vagy de baromi indulatos, agresszív akkor az esetek szerencsés többségében sikerül eltántorítani a nagyobb ellenfeleket is, lásd: a korábban írt menyétfélék és társaik, főleg az olyanok mint a méhészborz vagy rozsomák. De például a méhet, darazsak, hangyák stb is milyen kicsik viszont ha hergeled akkor agresszívan és fájdalmasan visszatámadnak.

Az állatok elég pragmatikusak, ugyebár nincs a természetben állatorvos. Ha megsérül egy küzdelemben az rontja a túlélési esélyeit.

Ok nélkül egy állat sem vállal be harcot, csak ha muszáj ill. úgy érzi meg tudja nyerni és nyer vele valamit (életterületet, táplálékot, párzási lehetőséget stb.) megéri neki a kockázat. Kivéve a párzási időszak, olyankor a hormonok elnyomják sok állatban ezeket a természetes fékeket és nekimegy szinte mindennek (ld. elefántok).