Vesztetek mar ossze parotok vagy ferjetek/felesegetek csaladjaval? Mennyire volt rossz, mennyi ido alatt rendeztetek?

a férjem nem azért lépett félre, mert a kapcsolat nem működött, hanem mert mint kiderült depressziós volt,de velem ezt nem osztotta meg. És a szülei nem tőlem védték csak alapból sem kedveltek soha. Bezzeg sógorom felesége kihasználja és elnyomja őket,de ő szeretve van (pedig az a kapcsolat tényleg nem működik).

a férjemet nem védem, annak nincs értelme :D de alapból ha nekem ilyet csinálna a gyerekem a nejével, már csak azért adnék neki egy sallert,hogyha gondja van azt nem így kéne "megoldania", hanem meg kellett volna beszélnie a nejével és anyaként még én szégyellném magam a fiam helyett is... eszem ágában sem lenne a megcsalt felet hibáztatni.

#6

Hahaha!!! Nekem is ez jutott eszembe 🤣

Kérdező, nem tudom, mi a francot hisztizel. Ez volt a kérdésed:

"Volt,hogy azt ereztetek nektek is igazatok van es rendezodes utan 3 lepes tavolsag ? Mi tortent?"

Aki leírta a sztoriját, ezekre a kérdéseidre választ adott. Akkor mit vársz?

Igen, anyósom kezdetek óta nem bír, de én olyan típus vagyok, hogy ha nem, hát nem, különösebben nem izgat . Tudtam pontosan, hogy velem akkora nagy bajok nem lehetnek, az eddigi anyósjelöltekkel legtöbb esetben jól kijöttem, volt, aki szeretett is :D

Tehát a férjem anyjának az a baja velem, hogy én nem csicskultam be neki, hanem szemtől szembe mondtam, ha valami ötletével nem értek egyet. Eleinte próbáld suttyó módon rámtelepedni, de hát nem ért célt vele (pl amikor építkeztünk, hozott a lomisoktól nem tudom hány ócska kopott koszos szőnyeget, hogy nekünk jó lesz az, én meg mondtam, hogy remek, ez nagyon jól fog mutatni az ő nappalijában. Voltak sztorik, azt hitte, hogy neki építkezünk, és minden úgy lesz, ahogy ő álmodja)

Én nem fogok behódolni és bólogatni a jó viszony kedvéért, a jó viszonyt nem úgy kell fenntartani, hogy magunkban elnyomjuk a gondolatainkat, érzéseinket, és csak bólogatunk.

Aztán megszületett az első gyerekünk... Anyós KÖZÖLTE hogy akkor ő oda költözik hozzánk két hétre... És mondom miért? Hát mert én nem tudom majd megoldani a picit (??) mondtam neki gúnyosan : de azért megpróbálhatom? És lám, meg tudtam oldani az újszülött ellátását, férjemmel. Mivel ismerem anyóst, az lett volna, hogy ő fogja a babát, én meg mossak főzzek takarítsak. Itt is voltak kemény viták, de nem hagytam magam, pláne amiért valami hülyének néz, hogy nem tudom ellátni a babát...

Aztán jött a szoptatás, mozgásfejlődés, hozzátáplálás stbstb mindenről azt hitte, hogy csak ő tudja jól, senki más. Sajnos ő olyan típus, hogy évek óta nem ért a szóból, és mindig megpróbálkozik, hátha majd hallgatok az elavult tanácsára.

Kb másfél éve nem mentem hozzá, a férjem viszi a picit, de biztos vagyok benne, hogy csak azért is olyat tesz, amit én kifejezetten nem szeretek.

Ünnepekre sem megyek - sajnos ezt érte el. Ők jönnek a gyereket köszönteni, de mivel egy roh@#*adék volt velem a kezdetektől, szépen megszakítottam az ő hagyományát, és újat vezettem be : nem lesz naaagy családi közös ünneplés, csak előre egyeztetett időpontban jöhet, pl karácsony másnapján és ha valami kacatot hoz, kijelentem, hogy ezt nem adom a gyerekemnek mert csak butítja.

Tudom, drasztikusnak tűnik, de higyjétek el, hogy tett bőven érte, hogy így megutáljam. Eredetileg nem is tudná ő megmondani, hogy miért ilyen a viszony, mert tényleg semmiség, de mivel szándékosan belémállt és én nem maradtam soha csendben, emiatt még jobban alám tett. Így járt. Megmondtam neki, hogy fogja fel, már nem ő irányít, az én gyerekemmel kapcsolatban az lesz amit én mondok. Nem értette meg, szervezte a programokat a hátam mögött, játszmázott, a gyereket eszközként használta, kibeszélte a családomat, engem ismerősöknek...

Én meg végre nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, nem kell idegeskednem miatta, hát nem ez a lényeg?