Jogosan érzem azt, hogy semmibe vett anyósom és kihasznált minket?

A hétvégén ünnepelte a sógornőm a 30. születésnapját, anyósom szervezte.. Azért ő mert ő a főnök otthon. A sógornőm hajadon és az is marad mert szegénykém anyós magának nevelte, még otthon él, barátja sose volt) A bulin 80 fő volt ott család barátok ismerősök(persze mind anyoseomé) Mint egy kis lakodalom. Nincs is ezzel gond de a szervezéshez nem ért, mert erre a mennyiségre 1 pincért fogadott mondván majd megoldjuk mi csaladilag.

Én jelenleg 6 hónapos terhes vagyok, a második babámmal, rosszulléteim még néha vannak. De alapvetően jól viselem a várandósságot. A férjem másik húga lett volna a "segítség", anyósom, meg még pár rokon. A buli elején a párom húga, aki már szabad gyeplőn van egyetemista(nem az ünnepelt) lelépett inni a többi vendéggel, így én egész végig egy másik lánnyal segítettem a pincér csajnak, mert anyósom fel-alá rohangált, meg néha volt aki be segített de konkrétan mintha egész este dolgoztam volna. A hasam így persze durván bekemenyedett, már estére fájt mindenem. Miután feltálaltuk a levest, pörköltet, sültest, sütit, tortát, én mentem utána a fiamhoz.

Anyósom egy szót nem mondott, hogy üljek le vagy bármi amikor megkérdeztem hogy a sültest elvihetjuk e az asztalokról kioktatott hogy ő még nem is evett ideje sem volt. Meg se kérdezte én vagy a kisfiam ettünk e. A férjem segített addig a fiúnkra figyelni, ő 3 éves.

Az este folyamán sem mondott semmit ha leültem már láttam a megvető pillantasokat. Sőt a tortánál előkerült anyósom "szorgos" kislánya is, akinek rögtön vitte a tortát, bár már szomjas nem volt a leányzó. Minket meg se kérdezett kérünk e. Ami megmaradt mind csomagolta el, nehogy kárba menjen bármi is.

Másnap egy jó szót, köszönömet semmit se kaptunk. Nekem rendkívül fájt az éjszaka végére mindenem. Majd mikor a pici fiam vittem elaltatni 10 óra körül a férjem váltott, mert ő vitte haza a vendégek java részét kocsival, így ő is fél 2re került ágyba. Nagyon rosszul esett mindkettőnknek ez az egész. Szerintetek miért volt ilyen? A viszony semleges, elviseljuk a másikat, de különbözünk ezt mindketten tudjuk. Normális ez a viselkedés a részéről?