Nem felelek meg nekik? 19l

Sziasztok.

Kicsit szomorúan es remenyveszetten irok. A baratom csaladjarol lenne szó, ugy erzem nem tudok veluk azonosulni, nem tudok feloldodni kozottuk. Fura, mert altalaban konnyen feloldodok, es barmilyen korosztallyal megtalalom a kozos hangot. A tarsasagukban egyszeruen lefagyok es nem tudok veluk beszelgetni. Olyan felszines ez az egesz.. Nem egyszeru a helyzet, a huga utal ed feltekeny ram az anyja ugyszinten. Sokszor beszoltak mar, a kulsommel kapcsolatosan(uristen megint fogytal milyen gebe vagy fuj, milyrn a sminked meg hasonlo dolgok plusz hozza a lenezo fej..) vagy ha nem eszek naluk, mert nagyon keveset eszek alapból meg mar otthon ettem akkor nem tudok meg egy adagot megenni. Nagyon sok bantas ert feloluk amit próbálok elengedni, csak rosszabb napokon nem a legjobb. Sokszor elgondolkodtam hogy lehet hibaztam valahol de nem. Mindig udvarias vagyok, segitek nekik elmosogatok osszepakolok, lemegyek boltba stb. Huganak is sokszor segitek a sulis dolgokban, sokszor adtam kolcson neki ruhakat is, volt hogy meghallgatam ha baja volt es segítettem neki.

Az édesanyjával egyszeruen nem megy a beszélgetés. Ugy erzem, mintha egy ismeretlennel beszelgetnek. Probaltam meselni magamrol, de egyszerűen nem figyelt ram szóval kb semmit nem tud rolam. Mindig próbálok bekaocsolodni a beszélgetésbe de nem nagyon sikerül.. Nem szeretrm a gunyos megjegyzeseket tőle pedig en tenyleg probalkozok.. Teljesen mas az ertekrendunk. Nekem nagyon nehez gyerekkorom volt ami miatt en a legkisebb dologert is nagyon halas vagyok.probalom építeni a jovomet jovore kezdem az egyetemet. Ok meg teljesen masak, ok az egyetem hallatan is elkezdenek szornyelkedni, azt varjak hogy az olukbe hulljon minden.

Olyan passzív energiát erzek feloluk, barmennyire is próbálom elnyomni az érzést mar szinte kerukom őket

Felek hogy a kapcsolatunkra is ramegy..

Mi a véleményetek? Elore is köszönöm a válaszokat! 19l barátom 22