Mennyire normális, hogy az anyósék rokonsága nem kér bocsánatot?

Szó sincs virághímes mezőről és pillangókról. Arról van szó, hogy ha valakire évekig haragszol mondjuk egy rossz szó vagy egy veszekedés miatt, akkor az egyszerűen rossz érzés az emberben. Egy tüske. Néha, már azt sem tudjuk, hogy mi miatt haragszunk, csak tudjuk, hogy "ezt az embert nem kedvelem". Ennek semmi értelme. Attól, hogy valakinek szar napja volt mondjuk, és mondott csúnyákat, vagy kifejezte, hogy nem kedvel valami miatt, az nem azt jelenti, hogy rossz ember vagy hogy haragudnod kell rá.

Ugyanakkor nem kell hagyni, hogy bántson. Például ha rájössz, hogy valaki lopott tőled 1000ft-ot, azt meg lehet bocsátani. Ugyanakkor nem fogsz értéket nála hagyni megőrzésre... Ha szóban sérteget folyamatosan, akkor felülkerekedhetsz a dolgon, nevethetsz is rajta, hogy házsártos öregasszony, nem komplett. Azért még haragudni nem kell rá feltétlenül. Sőt, fel sem kell venni...

Volt olyan, aki évekig nem szólt hozzám. Jogosan, mert megbántottam. Próbáltam bocsánatot kérni, az igaz. Aztán egy idő után megenyhült. Végül volt kisebb üzleti ügyünk is és tök értelmesen el tudtunk beszélgetni. Nekem is jobb érzés volt, és valószínűleg neki is. Ettől függetlenül nem keressük egymás társaságát, tudjuk, hogy nem leszünk barátok. De ellenségek sem. Apró szívességeket tudnánk egymástól kérni, bár ritkán fogjuk. De ez így sokkal jobb érzés, mint haragudni egy életen át. Ha haragszol valakire, akkor időnként eszedbe fog jutni, és rossz kedved lesz tőle. Ellenkező esetben nem vált ki ilyen érzést már...