Miért nem várja meg míg kiszolgálom ?

Szerintem nagyon gáz vagy, már ne is haragudj.

Jó, a bugyisfiókban ne turkáljon, de egy poharat sem vehet elő? - mert ezek szerint tudja, hol tartjátok.

Ismeretlen helyen én is kérdezek, de egyébként pl rokonnál simán előveszem, ha szomjas vagyko.

Én meg hiába mondom, hogy vegyen elő, tudja hol van, ő nem, mert nem az ő háza. Hát mondtam neki, hogy semmi gond ebből nincs. Azt mondtam a férjemnek én sem akarom, hogy random idejöjjön főzőcskézni az anyja, vagy mosson helyettem, de azért ha szomjas és nem vagyok ott, haljon szomjan?

Én náluk laktam 4 évet gyakorlatilag, a rezsit is én fizettem teljes egészében majdnem 2 évig, a mai napig, ha anyósnak nincs munkája mi fizetünk, kaját küldünk, bevásárolunk neki, úgyhogy én simán kiveszek egy poharat, ha ott vagyunk. Nem turkálok, ha segítség kell neki, megyek, de 15 év együttlét után a fiával, ebből 10 év házasság után ennyit szerintem megengedhetünk egymásnál akkor is, ha nem felhőtlen a viszonyunk.

Mi csak olyan embereket fogadunk az otthonunkban, akiket szívesen látunk, és akikkel közeli a viszonyunk. Nekik meg elmondom, hogy bátran érezzék magukat otthon.

Ha szomjas, igyon, ha éhes, egyen, tudja, mi hol van - mert nem szeretnék pincér lenni a saját otthonomban.

Hozzá szoktam tenni, hogy az otthon érzéshez hozzá tartozik, hogy, ha úgy látja, hogy szükséges, nyugodtan porszívózzon is fel, akár otthon! :D

Nem kell ezt annyira véresen komolyan venni, ha nem kezd el túrkálni meg matatni a személyes holmijaitok között.

A házvásárlást ő nem felesnek, hanem a fiáénak tekinti.

Ezért viselkedik így, hogy tudd hol a helyed ő meg terepszemléz.

A férjed meg írtó gáz, hogy szdntként védi.

Utálom az ilyen leuraló tipust, aki pincsit nevel a fiából.

Családok közti eltérő szokások.

Nálam, ha anyum jön, akkor ő is be akarja rendezni a lakást. Meghallgatjuk, aztán csináljuk ahogy jól esik. Nekem az a természetes, ha jön és mosogat, kiszedi magának a kaját a hűtőből, mivel én is ezt teszem a nagyszüleimnél. Ha kiöntök valamit, akkor felmosok, sőt havonta egyszer járunk hozzájuk takarítani, meg néha főzök náluk. Ezért, ha anyum ugyanúgy "otthon érzi magát nálunk", akkor az nekem természetes.

Szegény anyósom viszont nagyon szenvedett velem. Neki 2 fia van, soha senki nem nyúlt semmihez a konyhában (néha főztek, de a mosogatógépet pl. csak ő "tudta" bepakolni, a férjem soha nem mosott és nem tudta, hogy van vasalójuk). Vagy egy évbe telt, mire leesett, hogy amikor azt mondja, hogy ne nyúljak semmihez, ő megcsinálja, akkor ezt komolyan is gondolja, nem csak udvarias.

De amúgy most már ő is kezd belelendülni, ha itt van, sőt 8 év után ott tartunk, hogyha náluk vagyok, akkor kinyithatom a hűtőt és ehetek, vagy vehetek poharat.

Szóval a lényeg, hogy lehet, hogy egy évig kell magyaráznod, hogy üljön a fenekén, te szeretnéd kiszolgálni, vagy ülj le egy nagy beszélgetés keretében és komolyan mond el, hogy tudod, hogy vannak ilyen családok, de te nem így szocializálódtál és ez téged zavar. Ha ragaszkodik ehhez, akkor is kérjen engedélyt minden előtt, mert nem okoz vele örömet neked.

A berendezést meg engedd el. Anyósom hetek óta bútorboltokat küldözget és mindegyikbe akar velünk jönni. A párom keresztanyja szőnyegkiárusításokat. Anyumék a kert megtervezésével szórakoztatják magukat, meg szereztek nekünk bùtorokat (majd egy alkalmas pillanatban kidobom), anyósom függöny anyagot vett múlt héten (ezt visszautasítottuk, most magának csinál belőle függönyt), nagyimék meg beszereztek nekünk egy étkészletet.

Megmondod, hogy ilyet és ilyet szeretnétek, de ideiglenes bútornak jó, hálálkodsz kicsit, aztán pár hónap múlva felajánlod adományboltban vagy visszaadod, mert megtaláltad a tökéleteset.