Regebben hogyan epult fel egy klasszikus csalad,beleertve az anyos-meny viszont is?

Nekem a nagyszüleim az a korosztály, akikről írsz (60-as években születtek a gyerekeik.

Mind szegény családból származott, de egyik se a saját szüleihez szült.

Egyik papám még egészen fiatalon, 10-es évei végén szenet lapátolt a vasútnál, amitől tbc-s lett. Miután meggyógyult kárpótlásul kaptak az államtól egy egy szobás garzon, oda születtek apámék. Később ezt cserélték el egy másfélszobásra, ahol nagypapám a haláláig élt.

A másik nagypapámat miután elvégezte a mezőgazdasági szakiskolát kiküldték egy világ végi faluba dolgozni a helyi tsz-be. Ott kapott szolgálati lakást. Ebbe születtek anyámék. Később építettek egy saját Kádár kockát.

A 23.04-es kommentedhez egy elég érdekes statisztika:

[link]

2000-ben kevesebb lakás volt, mint ma, a lakosság pedig azóta jelentősen fogyott.

Átagban 1 lakásra 2,1 ember jut a táblázat szerint, de persze ettől még soka élnek egyedül óriási házakban és nyomoroghat kis lakásban több generáció is, viszont ezek szerint nem az a megoldás, hogy sokkal több lakás épüljön, hiszen van elég lakás, csak nagyok a társadalmi különbségek.

Generációk együtt éltek, és a fiatalabbaknak egyáltalán nem volt beleszólásuk a dologba.

Értelmes nő ilyen felállásba manapság nem megy bele, mert ez szerintem abnormális, de pl tradícionális olaszoknál ez a helyzet.

Anyós-menyről nem tudok nyilatkozni, mert nálunk mindig az volt a szokás, hogy a férj költözött a felesége szüleihez, de azért voltak szituk.

Nagypám első házassága többek között azért ment tökre, mert egyszobás lakásban éltek az anyóssal. A nagyi állítólag nagyon kemény volt, a lányát teljesen sakkban tartotta, nagyapám nem bírta, lelépett. Ez valamikor 1950 körül történt. Utána vette feleségül nagymamámat, hozzá is úgy költözött, hogy ott lakott pluszban nagymamám anyja és a húga is. Ez a lakás már kicsit nagyobb volt, kevesebb volt így a konfliktus, de azért itt is eléggé el voltak nyomva a fiatalok.

"Regen, azt meselik meg azt is el kellett viselnie a menynek ha anyos kb megalazta jo esetbe szavakkal,s ezt a pasi siman elnezte.."

Azt kéne megértenetek, hogy régen az időseknek sokkal nagyobb hatalmuk volt, mint ma. Egy anyós, főleg, ha a férje élt még, simán uralkodhatott a fián és a menyén. Ha a férje meghalt, akkor általában felvette a "szomorú özvegy" szerepet, és akkor már gyakran előfordult, hogy megtűrt személyként élt csak tovább a fia házában, de a menye volt már a gazdasszony. Ez a folyamat Iszony címú könyvben nagyon jól le van írva.

És azt se felejtsük el, hogy ezek a dolgok újratermelték önmagukat. Minden zsarnokoskodó anyós úgy kezdte, hogy fiatal korában elnyomott meny volt, és alig várta, hogy végre valakinek visszaadhassa a fiatalkori sérelmeket.