Lehet, hogy nem kedvel párom édesanyja?

2 éve vagyunk együtt a kedvesemmel. Ő orvos, szülei is azok voltak, én szabadúszó grafikus de nagyon jól boldogulok. Több éves kapcsolatok felrúgása után találkoztunk, rögtön egymásba szerettünk, gyermektelen , harmincas pár vagyunk.

Arról volt némi tudomásom már a kapcsolatunk elején, hogy párom anyukáját kicsit jobban megviselte az előző nővel való kapcsolat vége. A volt nő gyereket akart minden áron és végletekig elment volna, hogy teherbe essen de párom még időben kiszált a már nem túl jól funkcionáló kapcsolatból. Állítólag az édesanyja nagyon sajnálta, hogy az a másik teljesen magára maradt de elfogadta.

Aztán jöttem én.

A kapcsolatunk nagyon harmónikus párommal. Anyukáján viszont azt érzem, hogy két év után sem tud igazán nyitni felém.

Az elején abszolút nem volt beszédes, csak akkor szólt valamit, ha kérdeztem. Soha nem érdeklődött a munkám, hobbim vagy bármi felöl. Most sem igazán. Néha szoktam magamtól mesélni korábbi utazásaimról, kiállításokról vagy egy jó művészfilmről de csak felületesen hallgat és néha bólogat pedig nem egy hallgatag típus, másokkal sokat cseveg.

Az utóbbi időkben elkezdett pozitív megjegyzéseket tenni előttünk más nőkre akiket nem ismerünk. Pl. egy páciense aki több diplomás mérnök szép, okos, becsüli. Elkezd mutogatni nekünk orvosi szaklapokat, hogy ni, itt ez a fiatal hölgy benne, mennyi mindent elért, máris professzor és ő imádja, becsüli az okos embereket!

Én is becsülöm az okos embereket de elsősorban a számomra is befogadható és továbbadható tanításaikról szeretek beszèlni. Ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy mindig agyondícsér random nőket. Én is csak elismerően bólogatok és ennyi.

Az az érzésem néha, hogy ez üzenet a részéről, hogy nem vagyok egy szinten velük. (Amúgy az exbarátnő is valami gyógyszergyár lótuszfaktusza volt)

Jól érzem, hogy nem is akar megkedvelni?

Kicsit bánt mert imádom a párom, ő imádja az édesanyját. Szerettem volna nagyon jóban lenni vele.