Párom anyja volt szenvedélybeteg, és "kicsit" depressziós. Mikor átmegyünk hozzá, soha semmivel se kínál meg minket (ezen utólag gondolkodtunk el), de szívbaj nélkül vásároltat be velünk ha kell valami, vagy ha kell pénz, akkor viszont nem depis ha kérni kell.
Én is depressziós vagyok, mégis ha jönnek hozzánk vendégek, étellel-innivalóval várom/kínálom őket, és nem picsogok. Nem a nem kínálgatással van a bajom, hanem a magyarázattal, hogy jaj amit átélt azok után ha kínál is valamit, az csak "extra".
ápr. 6. 17:08
1/10 anonim válasza:
Nem tudom, mi a szüleimhez és anyóshoz ha megyünk, soha nem várom, hogy kínálgassanak. Nem is szeretem. Én úgy megy el otthonról, hogy ettem, ittam, pisiltem. Én azért megyek oda, hogy beszélgessek. Nincs szükségem semmire és általában ha megkinálnak sem fogadok el semmit. Még csak szomjas sem vagyok.
Ha ezen kívűl nincs semmi baj vele akkor ez nem nagy gond.
ápr. 6. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Bocs, miért kellene bárkit kínálgatni, meg etetni-itatni? Kapsz egy kávét ha kérsz meg van szódavíz-szörp és kis csoki.
Nem fogok azért vásárolni,mert "xy lehet beugrik" egy félórácskára.
El sem várok hasonlót. Hogyne.
ápr. 6. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 A kérdező kommentje:
Mondom, én sem várom el. Utólag gondoltunk bele a párommal. Nekem automatikusan jön ha valaki átjön, hogy kérsz xy-t, stb, ha nem kér- nem kér. Ezt nem lehet a depresszióval magyarázni.
ápr. 6. 19:23
4/10 anonim válasza:
Na basszus, a nagynéném még állítólag se depressziós, de még soha nem ugrált körbe ezüsttálcával, ha elmentem hozzá valamiért. Mindig csak annyit mond, találsz kaját a hűtőben/tűzhelyen, és kész. Köszönöm, kérdező, hogy felvilágosítottál, hogy ez nem jó így, most évekre visszamenőleg jól megsértődök.
ápr. 6. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 A kérdező kommentje:
Mondom hogy nem ez "érdekel"! Csak utólag esett le nekünk, milyen fura ez. Mondom, nekem CSAK az fura, hogy a depressziójával van ez megmagyarázva. Semmi köze hozzá.
ápr. 6. 20:14
6/10 anonim válasza:
Az én nagymamámnál mindig "terülj-terülj asztalka" volt, anyuéknál is. Hát nálam sajnos nincs ez. Van pár nasi, üdítő és kész. Nem kajálni járunk össze a barátainkkal (kivéve, ha kifejezetten bográcsozásról, vagy sütögetésről van szó), hanem hogy beszélgessünk, játsszunk stb.
ápr. 6. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Én ha anyósomékhoz megyünk "ritkán"1 hónapban 1x er,meg szokott kínálni pl: amit aznap főzött,de javarészt visszautasítom mert otthon is van ebéd.Egyszerű a képlet nem kell menni hozzá,vagy meg kell neki mondani a szenvedélybetegség nem kifogás.
ápr. 7. 06:44
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 A kérdező kommentje:
Sok mindent elárul róla hogy nem valami családcentrikus. Nem egyszer mondta le a találkozókat amikor sógornőmék mentek volna a lányukkal hozzá vidékről fel Bp-re, volt hogy a teraszról szólt le nekik hogy mégse menjenek fel.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: