Miért frusztrál, hogy itt van az anyósom?

hm nekem még nincs gyerekem, és anyósom sem, én a saját Anyámra reagálok így. nem tudom pontosan, miért, de úgy érzem, gyerek vagyok, mikor ott van. én is mindig feszült, ideges leszek a környezetében.

mindig elhatározom, hogy nem leszek ilyen, de sosem sikerül :(

Én már átnézek az enyémen, bár sok időbe telt. Egyre ritkábban jelenik meg.

Utolsó eset:

" - Nem beszélek sokat ?

- Nem mert rajtam van a fejhallgató."

Szerintem a férjeddel beszélgess el erről. Hátha tudna valami okosat mondani. Az nyilvánvaló, hogy feszélyez az anyósod. Vagyis nem tudsz olyan ellazult, olyan nyugodt lenni, mint amikor nincs ott.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem tesz jót a jelenléte, mivel a gyerekek számára fontosabb személy vagy, mint ő. A te nyugodt lelkiállapotod a feltétele annak, hogy múködjön a család.

Ha fontosabb a nyugalmad, mint az a segítség, amit a drága mama nyújtani tud, akkor valahogy rá kellene venni, hogy ne járjon olyan gyakran hozzátok.

Viszont ezt lehetetlenség úgy megmondani, hogy abból ne legyen országos megsértődés.

Két eset lehetséges:

1. megmondani a drága mamának, hogy legközelebb karácsony táján jöjjön látogatóba,

2. elgondolkodni azon, hogy konkrétan mi zavar az anyóspajtásban, és ezt virágnyelven megbeszélni vele. Ebben a férjed lehet segítségedre.

Akárhogy is csúröm-csavarom, alighanem ebből sértődés lesz. Pláne, ha a mama amolyan buzgómócsing, aki azt hiszi, hogy nélküle megáll a Föld.

Mi lenne, ha azt mondanád neki, hogy holnaptól a te anyukád jön segíteni a pici mellé, úgyhogy felváltaná a drága mamát?

Szerintem meg nem lehet olyan rossz anyós, ha eljön segíteni. Talán csak jobban tartasz tőle, mint kellene.

Ülj le vele beszélgetni, kérdezd a fiatalkoráról, férjed gyerekkoráról, ő annak idején miket, és hogyan főzött.

Keress vele közös témát. Nem hiszem, hogy ne szeretne, mert akkor hagyná, csináld egyedűl a dolgaidat. Inkább valamiért félsz tőle. Nem kellene, hiszen biztosan jószándék vezérli.

Eltéréseket meg lehet beszélni. Áldás egy ilyen anyós, hidd el! Éreztem én is, de egy idő után elmúlt. Rájöttem, nem gonosz,segíteni szeretne. Megbeszéltük. Végén már egész jókat röhögtünk, ha ÉN elszúrtam a kaját.

Mosolyogva kente a zsíros kenyeret, és nem csak a hagymától, a nevetéstől is folyt a könnyünk. Ne félj tőle!!