Mondjátok meg legyetek szívesek, Ti, akik Anyós szidtok szerintetek milyen egy jó anyós? Aki meg sem születik? Vagy Milyen? Aki nem is ebben az országban él?

Apu szerint az a jó anyós, amelyik már porhanyós. :)

Viccet félre téve:

egy jó anyós, akkor megy látogatóba, ha hívják, és csak rövid ideig marad. Ez alól kivétel, ha őszintén kérlelik a maradásra.

Nem ad tanyácsot, csak ha kérnek tőle.

Felajánlja a segítséget, de nem erőlteti rá a másikra.

A gyerekre vigyáz, de nem neveli, pláne nem átneveli.

Nem kiváncsiskodik, megelégszik azzal, amit az orrára kötnek.

Nem tesz különbséget a gyerekei és menyei/vejei közt, vagy legalábbis nem érezteti.

Nem pletykálja ki a gyerekek dolgait.

Ha ajándékot ad, nem kéri számon, hogy hol/mikor/mennyit használják, pénz esetében, hogy mire költik.

Hát ennyi.

Én is kíváncsi leszek a válaszokra!

Soha egy rossz szót nem tudnék mondani az anyósomra, nem is mondtam soha. Lehet, az a dolog nyitja, hogy nem is éltem vele egy fedél alatt egy percig sem, mindig önállóak voltunk, nem szorultunk rá semmiben, így nem is ok konfrontálódni. Nem utolsó sorban tisztelem azért, mert egy olyan embert nevelt fel mint a férjem.

Ezzel a legtöbbet a gyerekek veszítenek, hiszen megfosztják őket attól, hogy maguk döntsék el, mennyire ragaszkodnának a nagyapához, nagyihoz.

És ez a viselkedés gyűrűzni fog majd tovább, lecsapódva a mai fiatal generáción, aki ezután lesznek anyósok.

Leírom az én anyósommal a kapcsolatomat.

Mi egyszerűen nem vagyunk egy kaliber, nem ugyanolyan az értékrendünk és sok mindenben nem értek egyet vele, de lenyelem. Távol élünk egymástól, így amennyi időt együtt vagyunk, azt töltsük együtt jó hangulatban én amondó vagyok. Ennek ellenére, ha arról van szó, akkor konfrontálódok, persze tisztelettudóan, így ő is elfogadja az én véleményemet.

Nem szeretem, ha visszahallok ezt azt, kivel mit beszél ki a hátam mögött, de ezt is lenyelem.

Mindezek ellenére segítünk anyóséknak is amiben tudunk és mi is rengeteg segítséget kapunk tőlük, amit el is fogadunk, néha bizony jól jön. Olykor vannak súrlódások, ahogy feljebb leírtam, én is tettem már itt fel "anyós kérdést", ami akkor éppen bántott, de azért nagy általánosságban jó a kapcsolatunk, jól megvagyunk, számíthatunk egymásra és ez így nagyon is jó.

Hogy milyen lenne a tökéletes anyós? Ha olyan lenne mint anyukám, hasonló értékrenddel és életfelfogással. :) Nyilván elfogult vagyok és másnak nem ő lenne a tökéletes, de nekem igen.

"egy jó anyós, akkor megy látogatóba, ha hívják, és csak rövid ideig marad."

Na ez már szép.

Nálunk jöhet amikor csak akar, jól néznénk ki, ha csak akkor jöhetne, ha hívnám. És addig marad, ameddig akar. Persze intelligens nő, nem fog 10 órát ott lenni, de ha akarna akkor sem utálnám ki.

Én is azt mondom, hogy mindenkinek eljön az idő, amikor anyóssá válik, gondolkodjon el, neki hogyan esne, ha csak szökőévben láthatná az unokáit, vagy a gyermekét.

Én szeretem az anyósom, normális, kedves nő és ő is szeret engem. De pl. apukám feleségének az anyukája (aki már nem fiatal) mondta, hogy őt sem bírta sosem az anyósa és nem tudja a mai napig miért, de ma is ugyanúgy megy, segít neki. Vagy pl. barátnőm 6 éve van a párjával, eddig minden szép és jó volt, majd mikor a fiú bejelentette, hogy összeköltöznek, anyós egyik pillanatról a másikra nem áll szóba vele. Szóval vannak nagyon hülye anyósok is. De az meg a másik véglet, mikor valaki csak azért is hergeli magát az anyósa ellen, az is baj, hogy levegőt vesz.

Amúgy 3. válaszoló ez mind szép és jó, amit leírtál, de ugyanakkor a menynek, vejnek, stb. is vannak kötelességei az anyjukkal/anyósukkal szemben, ha ezeket mind elvárják tőle, minimum a tisztelet, amit nagyon sok esetben nem ismernek.