Miért várják el a szülők, hogy a nagyszülők csapot-papot otthagyva folyamatosan rendelkezésre álljanak, ha vigyázni kell az unokákra?

"Az értelmiségi nagyszülőktől mentse meg az isten az unokákat."

Most cseréljem le apámékat? :DD Idióta.

Nem kellene általánosítani. Kérdezd meg a gyerekedet, hogy konkrétan ő miért várja ezt el.

Én pl. nem várok el semmit a nagyszülőktől. Anyósom nem is segít semmit, a szüleim pedig elvárás nélkül is. Gondolom mondanom sem kell, hogy a szüleim dolgoznak, 100 km-re laknak, anyósom pedig nyugdíjas pedagógus, aki tőlünk pár percre lakik.

Én sem értem, hogy egyes hozzászólók szerint miért az az álma minden nagymamának, hogy hetekig, hónapokig unokázzon, amikor esetleg már nem bír rá úgy figyelni, fárad vagy épp ellenkezőleg, még javában dolgozik. Nálunk például a nagyi 42 éves 8-10 órákat dolgozik hétfőtől szombatig, nem fogom a nyakába akasztani a gyerekem, mert ugyan imádja az unokáját, de nem tudna rá vigyázni és munka után is sok dolga van. Valamiért azt hiszik az emberek, hogy a nagyszülők csak nyugdíjasok lehetnek, akik már ráérnek és örülnek annak, ha valaki ajtót nyit rájuk, közben pedig a nagyszülőknek is lehet még munkájuk, mennének nyaralni vagy kirándulni, amihez nem feltétlen hiányzik több pici gyerek vagy netán 1-2 éves babák.

Itt alig képes pár ember belegondolni abba, hogy nem minden úgy megy másoknál, ahogy anno az ő családjában ment, ezért inkább köpködnek egymásra és szitkozódnak, ha bárki máshogy meri gondolni, vagy csinálni, mint ahogy azt a hozzászóló megszokta otthon. Tipikus rosszindulatú hülye magyarok gyülekezete tud itt lenni.

És miért várják el ezt fordítva? Hogy a szülő csapot-papot otthagyva rohanjon a szülőjéhez (a nagyszülőhöz), ha törik-ha szakad?

Buddha mondta: az elvárások a csalódások forrásai és végsősoron a szenvedések okai. (Bocs, ha nem szó szerint idéztem, de a lényeg ez.)