Nekem kellene elnézést kérnem a viselkedésemért? Eltúloztam a dolgot?

Az idősebb családtag elég b..kó módon viselkedett, különösen a gyerekkel szemben. Sok mindent le lehet nyelni, de egy ilyen viselkedést nehogy már tolerálnia kelljen a menyének. Mindennek van határa, az anyós ezt átlépte.

Én sem kérnék bocsánatot és többet semmilyen ajándékot ne fogadnék el tőle.

A hosszú távú családi béke nem azon múlik, hogy "anyuci" megalázkodjon "mamika" előtt a pici fia kedvéért.

Nyilván a férjed meg kér, hogy kérj elnézést, de ne tedd.

Mondd el neki megbántott azzal, hogy kiabált a kicsivel, és ahogy az egész helyzet adódott meséld el.

És tedd hozzá, ha ő elnézést kér a kicsitől, te akkor hajlandó leszel talán bocsánatot kérni.

Egyébként nem látunk az életedbe, nem ismerünk, csak feltételezem, hogy ez a malőr már forrt benned, és vannak nézeteltérések ezen kívül is. Vagy rosszul gondolom?!

,,Ja, ne kerj bocsanatot. Jobb lesz igy, haragban elni, a parodat relative valasztas ele allitani....

Nehogy az anyós bocsánatot kérjen. JObb lesz haragban élni, a fiát relative választás elé állítani....

A kérdésre a válaszom, én nem kérnék bocsánatot, szerintem nem reagáltad túl. Ez egy igazi suttyó viselkedés volt az anyóstól, és itt neked van okod megsértődni.

Nem kell bocsánatot kérned.

Anyós gondolkodása is érdekes, hogy "tovább kell adni" az általa vett ajándékokat, de... hagyjuk.

ahogy elolvastam az fogalmazódott meg bennem:

Ez igen! Ezt ezt olvassák el a "jajmostmittegyekazanyósommalakianyakunkrajárésterrorizál" emberek... :D

Annyira vártam, h vki lép, és megmutatja, hogy igenis lehet kiállni magunkét, és főként a gyerekünkért !

Nekem hála az égnek jóviszony van az anyóssal, de dettó így tennék! :D

ÉS ESZEDBE NE JUSSON ELNÉZÉST KÉRNI

A nagyi nincs tisztában az ajándék fogalmával. Amit valakinek ajándékba adok, azzal a továbbiakban nem én rendelkezek. Micsoda álszent dolog ez: a szupernagyi elhalmozza ajándékkal a kis vakarcsokat, mert annyira nagylelkű, de majd azokat az ajándékokat akarja továbbadni a -gondolom - másik unokáinak is. Vérlázító. Mennyivel egyszerűbb lenne, ah alkalomadtán sütne nekik egy sütit, venne egy csokit, ami olcsóbb ugyan, de "örökbe" szól, szívből adja. Továbbá: aki felnevelt minimum egy db gyereket, annak azért tisztában kellene lennie azzal, hogy egy 3 éves gyerek még nem tartja patyolattisztán, ABC-rendbe helyezve a könyvecskéit, bizony ki-kiszakad egy-két lap, ráömlik a víz, stb.

Csakhogy a drága nagyik, mire a gyereküknek lesz gyereke, elfelejtik, hogy náluk is szaladt egykor a konyha, az ő gyerekeik is csináltak rosszat, és ők maguk is kibuktak néha, egyszóval nem voltak tökéletesek. És attól, hogy idősebbek lettek, még ugyanúgy elb.tak régen dolgokat, és elb.nak ma is...

És igenis jobb az embernek kiállni magáért, mint örökösen nyelni-tűrni a szent család szemétségeit, a nagyi féltékeny frusztrációjának efféle gyermeteg megnyilvánulását. Ha mamuci számára nem állítunk fel határokat, akkor úgy gázol bele a már önálló család életébe, ahogy nem szégyell. Szerintem igenis vannak helyzetek, mikor apucit kell "választás elé állítani". Akinek már önálló családja van, legyen annyira férfi, hogy megmondja az anyucikájának a frankót. Eddig tart a nagy férfiasság. Az asszonynak lehet ugatni, hogy azonnal takarodjon bocsánatot kérni, amiért van igazságérzete, de a mamának a lelkivilágát akár a házassága árán is óvni kell, mert jajjmilesz.

Én is azoknak a táborát erősítem, akik azt írták, hogy jól tetted.

Bár én is inkább a kezébe nyomtam volna, és úgy küldöm el, de megértem a pillanatnyi felháborodásodat.

Ezt az ajándék dolgot - hiába mondja a férjed - nem kellett volna elfogadni, mert ez beteges.

Nem is hallottam még olyat, hogy valaki úgy adjon ajándékot, főleg az unokájának, hogyha nem lesz már rá szüksége, visszaadja.

Milyen ajándék az?

Hogy gondolja az anyósod, vagy a férjed, hogy a kisgyerek tud vigyázni a játékára, nem romlik el, nem teszi tönkre.

A játszásban is tönkremehet, vagy szegény még játszani sem játszhat vele, mert hátha elromlik?

Arról nem is beszélve, hogy ezek a játékok, amik ma kaphatók, nem időtállóak.

Én a helyedben először a férjeddel beszélnék.

Magyarázza meg az anyjának, hogy az ajándékok nem arra valók, hogy továbbadjuk őket.

Az én lányomnak vannak olyan játékai, plüssállatai, amiket még kiskorában kapott, de a világ minden kincséért sem válna meg tőle.

Ha ezt nem tudja megérteni, akkor ne vegyen neki.

Egy hároméves kisgyerekkel kiabálni azért, mert ráfolyt a víz a könyvre? Szegény, nem látott mást, minthogy a mama mérges, kiabál, talán még sírt is.

Ha férjed mindezeket belátja, beszél az anyjával, ha az anyósod tőled bocsánatot kér a viselkedése miatt, akkor te is nyugodtan elnézést kérhetsz, hivatkozva arra, hogy hirtelen felindulásból tetted, amit tettél, és már bánod.

Szerintem ez jó lecke lesz az anyósnak, hogy téged nem irányíthat, csak egy bizonyos határig avatkozhat bele az életetekbe.

Igazán belevaló csaj vagy, le a kalappal!

Elmeséled, mi lett a sztori folytatása/vége??