Leszünk "barátnők" valaha, vagy ne erőltessem?

Ne vedd ezt sertesnek es ne bantson a dolog. Anyosodnak valoszinuleg semmi baja veled, csak o ilyen tipus.

En meg nem vagyok anyos pillanatnyilag, de hasonlo szemelyisegem van.

Sok ismerosom van, de nagyon keves kozeli, akivel csevereszni is szoktam. A maganeletembe nagyon keves embert engedek be. A tobbiekkel nem elutasito vagyok, de csak a szimpla tiszteletkoroket futom le, koszonok, par mondat, 1-2 kerdes es ennyi. Kenyelmetlen es kellemetlen, ha ettol tobbet eroltetnek, raadasul ha folyamatos az eroltetes, akkor teljesen el is zarkozom.

Nalunk ezt az en csaladom tokeletesen elfogadja, megszoktak, nem reklamalnak. A ferjem csaladja meg hosszu evek utan sem feltetlenul erti meg, rendszerint azt hiszik, hogy bajom van. Pedig nem.

Par eve meg rendszeresen es batran hivtam fel pl Anyosomat telefonon, hogy picit beszeljunk (5 perc nekem bosegesen eleg, a sajat szuleimmel is). De rendszerint fel oras beszelgetesek lettek belole, kozben en vert izzadtam. Ma mar nagyon ritkan hivom, mert tudom, hogy a nagy semmirol kell akkor beszelgetnem, vontatott, nem elvezem, igy nem is vagok bele. Hagyom a ferjemre a dolgot es en is uzenek valami formalisat.

Az ebben a lényeg, hogy az anyós-meny rossz viszona égy rossz beidegződés. Lehet jóban lenni, de nem feltétlenül szükséges. Azért nem, mert a barátnők egymással többnyire igyekeznek racionálisan mérlegelni. Bár mindenképpen szubjektív dolog, mert addig, míg nincs semmi probléma, addig felhőtlen ez a barátnői viszony .

Az "anyukával" más a helyzet. Addig lennétek barátnők, míg nincs kisebb konfliktus. Konfliktushelyzetben az anyós elfelejti, hogy barátnők vagytok és anyuka lesz. Mindegy kinek van igaza, a fia oldalára fog állni. Te, pedig nem fogod érteni, mert eddig nagyon jó "barátnők" voltatok. Tehát nem kell erőltetni a barátnői viszonyt, mert sohasem lesz az. Nem kell nyersnek lenni, kedvesen kell viselkedni a "mamával", de be kell tartani a távolságot, ha ő ezt így szeretné...