Miert ellensegesek a baratnok/felesegek valasztotjuk edesanyjaval?

Stephen King nem véletlenül mondta, hogy a pókoktól, és az anyósától fél :)

De egyébként én nem utálom az anyósomat. Teljesen elvagyunk egymással, beszélgetni is szoktunk, meg együtt társasozni, kártyázni, ha megyünk őket látogatni.

Ha olyan lenne, mint az ex pasimé volt, (akinek az anyja végigmért, majd közölte, hogy ő jobbat szánt a kisfiának, és ezentúl ne is szóljak hozzá) akkor max a férjem egyedül menne látogatni. Illetve ha mégis találkozunk, a köszönésen kívül más mondanivalóm nem lenne számára.

Ilyen egyszerű.

Nem kezdeném ócsárolni, és szidni és egyebek, mert

a: semmi értelme

b: a férjem anyja, és a férjemet szeretem, tehát őt is elviselem

c: ha szemét típusú anyós lenne, ismerem a férjem, és helyretenné, legalább annyira, hogy ne szólogasson be.

27/N

Jó kérdés, biztos sok esetben megvan az okuk az ellenségeskedésre. Inkább azt nem értem, hogy két felnőtt ember miért nem tudja lekezelni úgy a nézeteltéréseket, hogy normálisan el tudják fogadni egymást.

A magam részéről a férjem anyukájánál úgy csináltam, hogy első perctől kezdve én nyitottam felé, megadtam neki a maximális tiszteletet és érdeklődő voltam az ő dolgai iránt. Bejött a dolog, mert jóba vagyunk. Nem tökéletes anya és nem tökéletes anyós sem, mint ahogy én sem vagyok tökéletes feleség és meny, biztos. De toleráljuk egymás dolgait és elfogadjuk egymást. Nem olyan nehéz ez, csak egy picit vissza kell venni az arcunkból :)

Amúgy nálam ami segíteni szokott a toleranciában az az, hogy mindig arra gondolok, hogy anyós szülte meg a szerelmemet aki nekem a legnagyobb boldogságot hozta az életembe, hát csak hálát érezhetek felé és tiszteletet emiatt.