Ti mit tennétek a helyemben? Lehet, érdemes tenni bármit is, vagy fogadjam el ezt a helyzetet, és kerüljem a találkozást velük?

Sajnos sikerült anyósomékkal és a sógornőmmel összeveszni, mert őszintén elmondtam nekik, miért nem szeretjük hétvégente meglátogatni őket. Ugyanis a sógornőmék mindig ott vannak, a férje és apósom csak a tv-t bámulják, még ebédelni sem állnak fel a fotelból, anyósom ki sem jön a konyhából, főz, mosogat, pakolászik, a sógornőm meg fecserészik, telefonálgat, jól érzi magát. A gyerekeik pedig nem fogadnak szót senkinek, rohangálnak, mindent szétdobálnak, üvöltöznek, hisztiznek. Most már az én 3 évesemet is bevonják, piszkálják, ütögetik, és már ő is visszaüt persze, amit utána hetekig felemlegetnek nekünk. Nagyon fárasztóak ezek a hétvégi családi találkozások, ezért mi próbáltuk ezt ritkítani. Balhé lett belőle, majd leültünk beszélgetni őszintén. Utána sok minden változott, de a sógornőmék nem változtattak a gyerekekkel való nem törődésükön (pedagógusokról van szó), mondván, ők oda pihenni mennek. Nem értik meg, hogy mi is pihennénk, ha csak a mi gyerekeinkkel kellene foglalkoznunk, nekik meg a magukéval. Soha nincs közös játék, rajzolgatás, most már ott tartunk, hogy a nappaliból kizavarják a gyerekeket, mert nem hallják a tv-t tőlük. A fűtetlen gyerekszobában kell játszaniuk, nyáron meg az udvaron, és rájuk sem néznek. Kicsi gyerekek lévén (2-3-4 év) én ezzel nem értek egyet, ezért én a férjemmel és a nagylányunkkal mindig megyünk utánuk, hogy idejében megfékezzük a balhékat (volt, hogy kötelet tekertek egymás nyakára, azzal fojtogatták egymást!). Lassan úgy érezzük, mi bébiszitternek kellünk csak oda, és ha nem megyünk, már kezdik is a piszkálást: mi nem vagyunk rájuk kíváncsiak, családellenesek vagyunk, stb. Nemrég megszületett nálunk a legkisebb, és bizony kimerültek vagyunk, éjszakázunk, fogzunk, dackorszakolunk, testvérféltékenységgel küzdünk. Kiborult a bili, amikor meglátogattak minket, és 5 perc alatt szétkapták a lakásunkat, az újszülött ágyába próbáltak bemászni, kézmosás nélkül fogdosták a cumiját, a kezét, és mikor szóvá tettem, megsértődtek. (Amikor náluk megszületett a kicsi, a férjem meglátogatta őket karácsonykor, és csak szájmaszkban ülhetett az asztalhoz, mert nem volt beoltva influenza ellen.) Nekik a saját dolgaik nagyon fontosak, de másokkal nem sokat törődnek. Anyósomék nagyon elfogultak velük, és ezt folyton éreztetik is velünk. Sajnos már ötletem sincs, hogy lehetne a viszonyt helyreállítani köztünk, mert nem szerettem volna összeveszni velük, de már elviselni sem tudom ezeket a szörnyű családi összejöveteleket, ami csak róluk szól. Ráadásul a sógornőm megint terhes, tehát a dolgok még rosszabbra fordulnak majd. A férjem már megunta ezeket a dolgokat, és már menni sem akar hozzájuk, eddig én "erőltettem" a kapcsolatot, mondván mégis csak a családunk. Az én szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, imádják az unokákat, jönnek hozzánk, mi is megyünk, sosem kötelező menni, ha nem akarunk épp, azt is elfogadják. Csak szerettem volna, ha két nagyszülője van a gyerekeknek, nemcsak 1. :(