Anyósomnak nagyon nehéz feldolgoznia, hogy a párom nem lakik már otthon. Sajnálom őt, hogyan segítsek neki?
A párom már 18 éves kora óta nem lakik otthon (egyetem miatt elköltözött) de akkoriban még a szüneteket és ünnepeket otthon töltötte.
Mi két éve lakunk együtt (7 éve vagyunk együtt). Ennek ellenére azt látom az édesanyjának mégis mintha egyre nehezebb lenne belátni, hogy mostmár nem csak arról szólnak a szünetek, ünnepek, hogy otthon van (vagyunk). Én dolgozom, a párom most utolsó éves ezért ha neki van is szünetje, néha inkább velem marad, mert hétközben egyébként keveset találkozunk. Húsvétkor volt nekem is néhány szabadnapom, de nem mentünk haza, egyrészt mert akkor utazgatunk két napot (oda-vissza) másrészt ezen a hétvégén és a jövő hétvégén is haza megyünk, ezért besűrűsödött volna.
Én nem állok olyan nagyon közel a szüleimhez lelkileg, van néhány dolog, amin még nem tudtam túl lépni, gyerekkorom óta.
Sokszor küldöm a páromat haza, de gyakran inkább velem marad, az ünnepeket eddig viszont mindig együtt töltöttük, kivétel most.
Amióta hazaért a párom (már hétfőn haza ment) az édesanyja folyton azt kérdezgeti, hogy miatta nem jár haza a párom? És folyton el van keseredve.
Nagyon rosszul esik nekem, mert nem akarom megbántani anyósomékat, de nekünk is van egy külön életünk, amit néha jól esik élni...
Fogalmam sincs, mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg és azt is tudja, hogy nagyon szeretjük őket...
válasza:Kezdj hozzá szokni a gondolathoz, ez valószínűleg mindig így lesz. Ha évek alatt nem sikerült valamennyire elengednie a fiát, már nem is fogja.
Nálunk is ez van, ha nem egy kicsit még erősebben, és az esküvővel ez csak még erősödött.
válasza: válasza:Attól fél, miatta nem megy haza a fiú?
Hát mondja meg, hogy dehogyis! Hanem azért, hogy veled legyen!
válasza:Mi 200km-re élünk a szülőktől, sajnos mi is havonta, kéthavonta tudunk hazamenni, mindkét oldalról várják, hogy mikor megyünk, mert hiányzunk nekik. Meg nekünk is ők.
Úgy könnyebb, hogy sűrűn, szinte naponta, kétnaponta telefonálunk, facebook, skype is megoldás lehet, ha az anyós tudja használni.
Mi sem mentünk haza húsvétkor, de megértették, anyagilag sem tehetjük meg, hogy minden hétvégén hazaautókázzunk, mert egy 20as ilyenkor. Mindkét szülői pár megérti, mindenki dolgozik, meg lefoglalják magukat, jönnek-mennek, tevékenykednek. Talán ha az anyósnak ajánlanátok vmi hobbit, amit szívesen csinál, akár egyedül is, az segíthetne.
Hát ez a másik, nekünk is 15 E. hogy hazamenjünk, és azért nem vagyunk eleresztve anyagilag...:(
Az az érdekes, hogy sokszor hívtuk őket, hogy jöjjenek hozzánk, de még egyszer sem jöttek...
Néha úgy tűnik, anyósom is megérti, mert mindig azt mondja hogy úgy csináljuk, ahogy nekünk jó...közben meg nem úgy gondolja...ezek szerint...
válasza:Persze hogy megérti az eszével, de ettöl az érzései nem változnak.
Ha megoldható, inkább mej te is néha a pároddal hozzájuk, ne csak a párod. Persze túl sokat nem mehettek, de néha belefér.
Amikor haza megyek mindig megyek hozzuk, s általában ha otthon vagyunk mindig a pároméknál vagyunk. Havi 2x biztosan otthon vagyunk általában felváltva egyszer a párom, egyszer én...
:(
válasza:Nem írtad hány évesek vagytok, ez is tényező lehet. De az egyetemből gondolom párod kb. 3-4(-5?) éve távol él a szüleitől (ergo 21-23 éves). Ráadásul 2 éve a menyasszonyával.
Ahány ház, annyi szokás meg kötődés, stb., de ez nem normális szerintem amit anyós elvár.
Még azt elfogadom hogy ha párod csak tanul, havonta hazajár, de ha majd dolgozik és belekóstol az egyetem utáni valós szürke életbe, biztos nem lesz az utazgatáshoz kedve.
Talán a tanulás miatt az anyja is úgy kezeli, hogy még az ő kisfia.
Egyébként pedig beszéljen vele a párod nyíltan. Ha ilyen szoros érzelmi kötődés van köztük, csak szót lehet vele érteni. Persze csak akkor, ha a fiú is úgy érzi ahogy te: "nekünk is van egy külön életünk, amit néha jól esik élni". Mert nekem az is gyanús hogy neki kényelmes még hazajárni a családi fészekbe.
Másrészről meg jöjjenek fel anyósék hozzátok 1-1 napra. Főzhetnétek ebédet, sétálhatnátok. De nem csodálkoznék ha elmenne a kedvük nekik is a látogatástól ha realizálják, mennyi az anyagi és időbeli vonzata az utazgatásnak.
Vagy napi telefon, skype, az még elég nagy különbséget tud jelenteni.
Még így a végére csak beszúrom, nem bírom ki: írtad, csak Te dolgozol. Nem lehet hogy szülők azért is kisfiuknak tekintik a párod, mert ők is beszállnak az esküvőbe?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!