Nektek milyen a kapcsolatotok az anyósotokkal és az apósotokkal? Ha van sógorotok/sógornőtök, akkor vele milyen?

Nekem jo a kapcsolatom mindenkivel.

Nem lakunk együtt anyossal igy nem talalkozzunk tul sűrűn. Vidéken van egy kis parasztházikó ott szoktunk inkább, van mikor én főzők ott, és nem szól bele ezt nagyon szeretem benne, sőt van mikor mondja hogy uj dolgot tanult tőlem pedig már 70felett van en még 24, tanácsot szokott azért adni, de szivesen fogadom. Apos tobb mint 200km re lakik, vele is jo a kapcsolat, de ritkan talalkozzunk. Egy sogornő es ket sogor van. Veluk se talalkozok naponta, de veluk is minden ok meg a gyerekkel is. Mondjuk barmikor mehetek hozzajuk is csak elotte egy telefon es szivesen latnak. :)

Inkább családi összejöveteleken szoktunk talizni(pl sznap, karácsony), de itt is hulyeskedunk, sokat beszelgetunk, megbesz kivel mizu es h mikor jovunk legkozelebb ossze.

Nagyjabol ennyi, szerencsere az elso perctol kezdve befogadtak a csaladba es mar a legelejen ugy kezeltek mint aki min 10eve a csaladba van :) (iden leszunk 6eve egyutt).

Évente csak egyszer egy hónapra találkozunk, mert másik kontinensen laknak. Apósomat szerettem a legjobban, de ő sajnos két éve meghalt. Kis poénkodós öregapó volt, sokszor mentem vele segíteni bevásárolni, közben meg elpolitizáltunk :D

Anyósommal sincs bajom, udvariasak vagyunk egymással, nem szól bele semmibe, hagy bennünket élni, inkább az unokákkal foglalkozik és kb ennyi (hál istennek, amilyen sztorikat az arab anyósokról hallottam :D).

A sógornőim nagyon édesek, nagyon szeretjük egymást, ajándékokat adunk, együtt főzünk, elmegyünk együtt csavarogni stb.

A sógoraim közül egyik kb levegőnek néz, de nem bánom, mert a gyerekeinket meg nagyon imádja, mindig agyon kényezteti őket, sokat játszik velük, amikor ott vagyunk. A másik sógorom viszont nagyon jó fej, mindig el lehet vele beszélgetni, ő is nagyon gyerek centrikus (mint az arab férfiak általában).

10 éve vagyok a családban amúgy.

Anyós-após jelölttel semleges, olyan udvarias, kedves, de nem családias.

A sógor jelölttel nagyon jó volt, de kiderült, hogy többször átvert minket pénzzel, pont akkor, amikor iszonyatosan szükségünk lett volna rá. Én ezt nem tudom megbocsátani. A részletekbe nem mennék bele.

A házasság előtt amolyan keserves jópofizás volt. Miután összeházasodtunk, leplezetlen útálat volt részükről felém. Aztán egyszer telefonon nagyon csúnyán beszéltek velem, így ott részemről véget is ért a dolog. Ezek után a férjemnek dumáltak minden rosszat rólam.

Szültem egy kislányt, sose látták. Így a férjem is abbahagyta a látogatásukat. (Főleg, hogy egy nagyon durva hazugságot lepleztem le).Akkor megszakadt minden.

A sógornőm egy gerinctelen liba. Tőle vártam, hogy kiálljon mellettünk. Nem történt meg. Az egész family felejtős. Furcsamód azóta egyáltalán nincs konfliktus a férjem és köztem.

Szerencsére nagyon-nagyon jó!! A korábbi hosszútávú kapcsolataimban a volt párom szüleivel sosem sikerült jó viszonyt kialakítani, mert valahogy sosem volt közös téma vagy érdeklődés, annak híján pedig megmaradt a ki hogy főz és milyen az időjárás-szintű, felszínes kapcsolat.

A férjem szülei viszont az első perctől kezdve érdeklődőek velem szemben. Tegyük hozzá, hogy mikor megismerkedtünk a férjemmel, még csak nem is beszéltünk egy nyelvet a szüleivel (a férjemmel egy 3. nyelven beszélünk), és kézzel lábbal is próbáltak velem kommunikálni és én is velük :) A sógornőm úgyszintén, és a férje is!

Az évek során nagyon jó viszony alakult ki, és azt kell mondanom, hogy még nem volt olyan pillanat, hogy haragudtam volna rájuk vagy bármi. Hetente többször találkozunk, és nagyon szívesen. Tudunk szinte bármiről beszélgetni, vásárolni is eljárunk együtt, sportolni, nyáron fürdeni. Igazából az édesanyjával és a nővérével gyakorlatilag több témám van, mint a férjemnek :D

Nagyon szerencsés vagyok, hogy ez így van, főleg, hogy egy másik országban élve olyanok, mintha a 2. családom lennének. Illetve házasság révén talán nevezhetem is őket annak.