Miért kell lebeszélni? Nem támogatni kéne ilyenkor?

Figyelj, szerintem ez egy nagyon jó próba. Én egyszer ülnék le a barátommal, és elmondanám neki ugyanazt, amit itt írsz, hogy szerinted ez egy választóvonal, és nagyjából döntenie kell, hogy normális életet éltek együtt, vagy marad az anyjáékkal. Szerintem más opció nincs, és jó lenne, ha ezt ő is tudná.

Mivel melletted áll, nem gondolom, hogy nagy problémák lesznek. Minél előbb elköltöztök, és kész. A szülők meg majd lenyugszanak.

Egyébként rám a saját anyukám akart hatni. Egyrészt, hogy minek albérletet fizetni, másrészt, egyfolytában azt hallgattam, hogy azt hiszem, majd olyan egyszerű lesz az (nélküle). Nálunk nem volt kérdés, költöztünk és kész.

Előtte volt egy két veszekedés, aztán anyu belátta, hogy felnőtt vagyok, és szeretnék a saját lábamra állni. Utána már ő is pakolta nekünk a háztartási dolgokat.

"Nem tudom, de ez a lebeszélünk majd mi titeket nagyon nem tetszik most, szerintetek?"

Reálisan nézve az életben még rengeteg olyan dolog lesz, amit akár a barátod szülei, akár mások fognak csinálni, és nem neked nem fog tetszeni. Van erre bármi befolyásod?

Ha a saját életedet akarod élni, nem pedig mások elképzeléseihez és elvárásaihoz alkalmazkodni még felnőtt fejjel is, mindig azt kell nézned, hogy neked miben van mozgástered, és egyben felelősséged.

A saját döntéseidet kell meghoznod, és felvállalni őket, meg tenni a céljaidért, azért, hogy úgy élhess, ahogy szeretnél.

Te is tudod, hogy megvan minden okotok arra, hogy ne arra vágyjatok, hogy a párod szüleinél éljétek le az élteteket, pláne ilyen körülmények között.

Az is tudod, hogy rajtatok múlik, hogy megoldjátok-e mielőbb a költözést.

Ha ilyen helyzetben lennék, minden szabad energiámat a számunkra megfelelő albérlet keresésébe fektetném (feltéve persze, hogy megszületett a közös döntésünk, nemcsak odáig jutott el a barátom, hogy "nem lehet így örökké élni", de közben meg lépni nem akar), és nem azzal foglalkoznék, hogy a barátom szülei hogyan viselkednek, meg hogy fognak reagálni arra, hogy mi elköltözünk.

"hogy nem jó az albérlet, csak pénzkidobás (most is kapnak tőlünk elég sok pénzt, semmit nem látunk belőle...)

Nem lehet, hogy innen fúj a szél? Hogy elmegy a pénzforrás és félnek, hogy szűkösen kell élni?

Meg talán tényleg félnek egyedül maradni (igen, engem is mindenben megkötött az anyám, nem kell rögtön lehúzni :D)

Idősebb korukban esetleg ápolásra szorulhatnak. De tényleg önálló életet kellene élnetek, mert erre rámehet a kapcsolatotok is.

"ez válaszvonal lesz a kapcsolatunkban is" - pontosan, és nagyon is fontos, szóval, ha a párod valami véges és rövid idő alatt nem tudja magát elszánni, akkor hagyd a csudába.

A szülők nem örülnek annak, hogy felnőtt a gyerekük... :O

A két kisebbik gyerekem anyjával ilyesmik miatt ért véget a kapcsolat, nem volt ennyire durva, és nyílt, de az életben egyszer sem állt mellém - csak szövegben.

A nagyobbik gyerekem van összeköltözős szakaszban - én örülök neki, milyen ügyesen menedzselik - hát ezért neveltem önállóságra.