Mi a normál kapcsolat az anyóssal?

Ahogy leírtad, szerintem te mindent megteszel, nem gondolnám, hogy ettől többet kéne. A fia tehet többet, ha az anyja beszélgetésre vágyik. De nem te a menye... Szerintem már így is tök jó dolog, sőt talán még sok is, hogy mindent megteszel, amit kér. Amúgy 62 évesen nem annyira idős még, hogy ennyire elesett legyen, bár igaz, azt nem írtad, hogy esetleg van-e bármi baja.

Mi anyósomékkal lakunk egy kétgenerációs házban, tehát külön lakás, viszont nagyon sokszor tele a hócipőm, hogy anyósom, aki életerős asszony (63 éves) minden szarért minket, illetve legfőképpen a fiát ugráltatja. Folyamatosan kell a segítség, így pedig magunkra nem jut annyi idő, mint szeretnénk. Tudom, ezt nekünk kell megoldani.

Szerintem neked teljesen jó a kapcsolatod az anyósoddal.

A gondok a férjeddel vannak.

Sőt nekem még fura is, hogy te intézed az anyós dolgait. Hiszen ott van neki a férjed testvére. A férjed.

Neked meg ott van a saját anyukád, ha mindenképpen más ügyeit szeretnéd intézni még a sajátotokon felül.

Egyébként az jó húzás volt, hogy megkérdezted, hogy ő mit intéz a te anyukádnak és mikor szokta felhívni :D

Az semmi esetre sem normális, hogy Veled intézteti az ügyeit, ennyi idősen az lenne a normális, ha ő tehermentesítene Titeket, ha már a közeletekben lakik. Csak amihez férfikéz kell, ahhoz várhatna férjedtől segítséget.

Ha sokat segítene Neked, akkor cserébe elvárhatná, hogy sokat beszélgess Vele, így viszont hogy már így is inkább csak az idődet rabolja, nem.

Nézd én úgy látom, már így is jóval többet teszel mint kéne. Ez az anyuka elvileg felnevelt minimum 2 gyereket, mire te beléptél a képbe. Addig hogyan intézte a dolgait? Itt szerintem az a tipikus probléma áll fent, hogy nem sikerült kijelölni az egészséges határokat. És férjed részéről is kimondottan túlzásnak tartom amit tett-csak valszeg ő is hozzászokott, hogy "kvázi ugrottál eddig mindig az anyósnak". DE azt tudatosítani kell neked is, neki is, mamának is:

1. önálló felnőtt emberek vagytok, és első mindig a saját család!

2. ez a hölgy a férjed anyukája, segíthetsz amíg te is kényelmesnek érzed a helyzetet és nem teherként éled meg, de az mindig lebegjen mindenki szeme előtt hogy a férjed anyjáról van szó, sem te nem érezhetsz bűntudatot, sem férjed nem kelthet benned

3. egy szülő sohasem lehet csak az egyik gyerek "teendője", ha van 2 gyereke anyósodnak, mindketten felelősek érte, tehát férjed testvérének is vannak ezzel kapcs kötelezettségei, pl anyósod nevében való telefonálgatást nyugidtan átvállalhatná

Nyilván belekényelmesedett is már mindenki a helyzetbe, mert rászoktattad őket a jóra, mintha anyós igazából az egész családban csak a te reszortod lenne, aki ugye nem is a gyereke. Kezd el nemet mondani időnként. Ne érj rá mindig és azonnal és bármire mert különben szaporodni fognak ezek a szituációk és az a férjeddel való kapcsolatot is mérgezi. Ilyen egyszerű. Eőször csak minden 10. kérésre mondj nemet, mert most épp nem érsz rá, majd később, máskor. Ha sértődés van, sértődjön aki akar. Nehéz út vezet az élhető életig, de asszertívnek kell lenni. Aztán ha ez megy, kezdheted sűríteni a nemet mondást.

Szerintem ahány család, annyiféle kapcsolat létezik az anyóssal.

Nálunk például havonta vagy egyszer elmegyünk hozzá, illetve néha felhívja páromat (vagy párom őt), hogy mi újság veled. Egyszer-egyszer ha van valami keményebb meló a kertben (ez csak afféle nyaraló neki és az apósomnak), akkor megkéri, hogy segítsen már, de ez nem olyan gyakori. Szóval nem annyira lóg szerencsére a nyakunkon.

Persze már változik a helyzet, ha az anyós jobban igényli a menye társaságát, viszont neked ez terhes. Vagy ha beteg és segítségre van szüksége. Vagy ha a férjed félreértelmezi a cselekedeteidet és elvárja, hogy többet beszélj vele.

Megértem, hogy a férjednek ennyire fontos az anyja, viszont jó lenne, ha megértené, hogy számodra ő szinte egy "senki". Lehet, ez csúnyán hangzik, de nem az anyjához mentél feleségül, hanem hozzá. Szinte semmi közöd hozzá. Szerintem jól visszavágtál neki, hogy ő mennyit keresi a te anyukádat :) Remélem, kicsit vette az adást.

Azt jegyezd meg, hogy csak annyira foglalkozz ezzel a nővel, amennyit még jónak érzel, ne erőltesd magadra feleslegesen, mert csak rámész idegileg. Ha nem akarnál hozzá egy szót se szólni, ahhoz is meg van a jogod. Ha neked meg még belefér az, hogy az ügyeit intézd, akkor tedd, de ne menjen át kihasználásba se. Ismerek pár anyóst, akik nem szégyellik magukat akkor sem, amikor a családi asztaltól ugrasszák ki a gyerekeiket, hogy intézzék el a piszlicsáré ügyeiket...csak hogy ne kelljen már 5 percet se buszoznia. Csak itt már az a probléma, hogy ezek a férjek már gyerekkoruk óta megszokták, hogy "jajj, a drága anyucinak mindig ugrani kell", aztán nem érzik meg, hogy ezzel csak szétszedi a saját családját, rámegy ez a túlzott ragaszkodás a gyerekei meg a felesége (bár leginkább az utóbbi :D) idegére. Persze ezeknek sem mindig happy end a végük.

Ha úgy gondolod, hogy túlzás az is néha, amit a te férjed csinál, szerintem üljetek le ezt megbeszélni. Mondd el neki ezeket a gondolataidat, őszintén, ne hibáztasd vagy bármi, ne generáljatok veszekedést, csak vitassátok meg a helyzetet. Szerintem nincs annyira nagy probléma.