Anyám és a kedvesem nagyon nem jönnek ki egymással mi csináljak?

Hagyd őket békén!

Miért kell közös program? Miért kell erőltetni? Két felnőtt ember, joguk van nem tetszeni egymásnak. Ha csak egy évben 2x kéne egymást látniuk és nem erőltetné senki, akkor civilizáltan meg tudnának lenni. Ettől te még mehetsz anyádhoz gyakrabban, de ne erőltesd már rá a barátnődre is, mert minek? Minek kell nekik barátnőnek lenni? Egyedül nem tudod a kapcsolatot tartani anyáddal? Miért jó neked, ha ők többet vannak együtt? Külön-külön is tudnak téged szeretni, meg kijönni veled, nem feltétele a dolognak az, hogy ők kijöjjenek, meg közös programok legyenek.

Gondolj már bele, hány éves? 25? 30? Évtizedekig megvolt valahogy anyád társasága nélkül, és fordítva is ez a helyzet, most miért kell őket összekényszeríteni? Ha kialakul magától, ha szimpatikusak, akkor oké, de annál nagyobb fäszságot nem is lehet csinálni, hogy nem tetszenek egymásnak és akkor erőtetik valami szent eszme miatt.

Egyszerűen, ha anyád fúrja, akkor mondd meg neki, hogy állítsa le magát, és hagyja békén, ha meg a csajod fúrja anyádat, akkor mondd meg neki is, hogy nem vagy anya pici fia, észreveszed, ha fúrni akarja és akkor leállítod, így ettől nem kell félnie, jegelje is a mama-témát, nyugodjon meg és nem várod el tőle, hogy jópofizzon, meg összejárjon vele.

Nem kötelező jóban lenni. Komolyan, ha rád akarnának valakit erőltetni, aki egyszerűen nem szimpatikus gondold már át mi lenne? Ha folyton erőltetnék, akkor biztos állandóan befeszülnél, már előre eleged lenne az egészből akkor is, mikor csak tudod, hogy majd találkozni fogtok. Ellenben, ha senki nem erőltetnék rád, akkor igazából nem is érdekelne a dolog, úgy lennél vele, hogy évente egyszer-kétszer kibírod, hogy találkoztok, és akkor lehet, hogy még el is csevegtek erről-arról.

Hagyd a fenébe, ne erőlködj ezen, jobb kívül maradni rajta. Ahhoz tartsd magad következetesen, mindkettővel szemben, hogy nem akarod hallgatni a másik szidását, egyik se rinyáljon neked a másikra. Közöld, hogy te mindkettőjüket szereted, ha bajuk van , beszéljék meg egymással és kész.

Voltam ilyen szituban (nőként, anyós-vő vita szerencsétlen harmadik résztvevőjeként:-)), én is belefáradtam egy idő után. Nem rendeződött az érdekelt felek között a helyzet, viszont nekem végül sikerült elérnem, hogy engem hagyjanak ki a cirkuszból és az érzelmi zsarolásokból.

Van ilyen, ha két ember unszimpatikus egymásnak, nem lehet erőltetni hogy legjobb barátok legyenek.

Ráadásul ez még szerencsés helyzet, mert ha találkoznak nem rendeznek műsort.

Szerintem maradjon az a megoldás, hogy egyedül látogatod a szüleid, meg amúgyis találkozol velük eleget, barátnőd pedig csak ünnepnapokon találkozzon velük aztán kész. Negyedévente pár órát mindenki kibír a leendő unokák érdekében. Aztán ha lesz gyerek, majd te viszed a mamához és barátnőd meg az ünnepnapokon csatlakozik.

Amúgy te barátnőd apjával szervezel közös programokat, vagy miért várod el, h ők is ellegyenek? Helyedben örülnék, h legalább nem műsoroznak:)

Akkor végül is a barátnődnek igaza van.

Nem az anyád és a barátnőd közötti kapcsolatot kell megoldani, hanem neked kell rendezned az üzleti viszonyodat anyáddal.

Szia!

Mi hasonló helyzetben vagyunk. Csak én vagyok az akit a párom családja ki nem állhat, mert betolakodtam az életükbe. Páromnak nagyon rossz, hogy az anyja és én utáljuk egymást, békítős beszélgetősdit akart, de hál Istennek nem akart békülni velem. Tiszta ideg voltam a gondolatára is, hogy közös légtérben legyek vele. Nehéz helyzetben vagytok, de ne erőltesd, én ezért kezdek elhidegülni a páromtól. Állandó konfliktusforrásunk a helyzet, megmérgezi kettőtök viszonyát is, nálunk sikerült:(

25/N